Kétpárti együttműködéssel szavazták meg az adósságplafon kitolását az amerikai szövetségi törvényhozás, a kongresszus alsóházában, a Képviselőházban. Az adósságplafon egy keretet biztosít az amerikai kormánynak, amin belül az állam működéséhez szükséges kiadások finanszírozásához szabadon növelheti az államadósságot. Vagyis az adminisztráció csak egy meghatározott összegig halmozhat fel adósságot. Az első világháború óta létező intézmény az elmúlt években a politikai nyomásgyakorlás (zsarolás) eszközévé vált, hiszen végső soron az állam működőképessége a tét.
A demokraták vezette Fehér Ház és a Képviselőházat vezető republikánusok is csak hosszú hetek kiélezett tárgyalásai után jutottak megállapodásra, ami nélkül az Egyesült Államok júniustól kezdve elveszthette volna fizetőképességét. A szövetségi államadósság ugyanis meghaladja a 31 ezer milliárd dollárt, ezzel elérte a törvény által jelenleg engedélyezett maximális szintet. Hasonló helyzet állt elő Barack Obama első ciklusának végén: a republikánusokkal kötött megállapodás részeként 2011-ben jelentős kiadáscsökkentésbe kellett beleegyeznie.
A csőd mindössze pár napon múlt, de végül sikerült újabb két évvel meghosszabbítani az adósságplafon felfüggesztését. Ezzel a kormány számára lehetővé vált, hogy szükség esetén ismét korlátlan összegű kölcsönt vegyen fel, ám ezért cserébe egy sor olyan kiadáscsökkentő intézkedést voltak kénytelenek elfogadni, melyeket a republikánus oldal könyökölt ki. A kompromisszumhoz mindkét félnek engedményeket kellett tennie. A Képviselőház republikánus vezetője, a kaliforniai Kevin McCarthy szerint azonban a demokratáknak jóval nagyobbat kellett hátra lépniük, hogy elkerüljék a technikai államcsődöt (a szövetségi költségvetésből 2024-ben 55, 2025-ben további 81 milliárd dollárt kell lefaragniuk).