A Black Mirror sosem volt egy futószalagon gyártott sorozat, gyakran több évet kellett várni a fájóan kevés részből álló újabb évadra, cserébe viszont, amennyire nyúlfarknyi folytatásokat kaptunk, annál jobban döngölte a földbe a nézőket a súlyos mondanivaló. A Black Mirror hivatkozási pont lett, már-már eposzi jelző, aminek köszönhetően az emberek nagy része pontosan tudja, mit kell érteni az alatt, ha valami igazán blackmirroros.
De mit is jelent ez pontosan? Charlie Brooker, a sorozat atyja szerint a nézők „a rettegés elborzasztó érzését” várják a Black Mirrortól, ez azonban önmagában még nem elég ahhoz, hogy a sorozat esszenciáját leírja. Az antológiás jelleggel tálalt sorozat – azaz minden epizód különálló sztorit mutat be – jellemzően a technológiai fejlődésből fakadó disztópiákba vitt, rendkívül erős társadalomkritikát fogalmazott meg, mindezt rendkívül nyomasztó módon, mégis egyszerre volt végtelenül elgondolkodtató és szórakoztató. Innen eredt a cím is – a telefonok, tabletek, tévéképernyők azok a fekete tükrök, amelyekben meglátjuk magunkat, ha kikapcsolt állapotukban bámuljuk őket, és amelyet Brooker „rémisztőnek és ridegnek” nevezett. A Black Mirror valóban ilyen: sokszor egészen elrugaszkodott ötleteket vázol, amelyek azonban a technológia rohamos fejlődésével egyre kényelmetlenebb közelségbe jönnek. A legjobb Black Mirror-epizódok attól voltak igazán blackmirrorosak, hogy kritizáltak, parodizáltak, nyomasztottak, elborzasztottak, megviseltek – és mindenekelőtt elgondolkoztattak.
És bár a Black Mirror az évek során érezhetően fáradt, gyakran vált önismétlővé, még mindig egyszerre volt hihetetlenül nyomasztó és szuggesztív sorozat, amely ráadásul olyan újításokkal is mert élni, mint az interaktív történetmeséléssel operáló Bandersnatch. Az új évadra ráadásul négy évet kellett várni, ami alatt a technológia fejlődése valóban egyre ijesztőbben közelítette meg a korábbi epizódok világát, így kifejezetten izgalmas volt, hogy miként reflektálnak Brooker történetei azokra a vívmányokra, amelyektől néha már a valóságban is egy-egy Black Mirror-epizódban érezhetjük magunkat. Mesterséges intelligencia, deepfake, ChatGPT, önvezető autók, világűrben repkedő Teslák és robotkutyák: inspirációhegyekkel állhatott szembe Brooker. Az alkotót a ChatGPT máris megihlette,olyannyira, hogy egy epizódot a mesterséges intelligenciával működő chatbottal íratott meg, a végeredményt azonban unalmasnak találta.