A több ország területén élő körülbelül negyvenmilliós kurd közösség múltját az elnyomás és a kisebbségi lét határozta meg. A 20. századi nemzetállamok létrejötte óta a népcsoport legtöbb tagja Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában él, kiszolgáltatva a nemzeti és nemzetközi politika viszontagságainak. A gyakran létbizonytalansággal szembenéző közösség történetében ugyanakkor az elmúlt évtizedekben több kisebb-nagyobb sikeres autonómia-törekvést is láthatunk. Kurd állam ugyan a mai napig nem létezik, de
az 1990-es években először Irak északi részén sikerült egy regionális kormányzatot létrehozni, majd 2014-től északkelet-szíriai területeken is létrejöhetett kurd autonómia.
Ez utóbbit ismerhette meg a világ Rozsava néven (hivatalosan Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm Adminisztrációnak hívják), történetét pedig széleskörű szimpátiával követi a nemzetközi (főleg európai) közvélemény. A pozitív megítélésnek több oka is van: egyrészt a szíriai polgárháború egymással rivalizáló frakciói közül sok szempontból kiemelkedik az általa hirdetett demokratikus és zöld gondolatok miatt. Másrészt, Rozsava hatékonyan építette fel a nemzetközi imázsát – hirdetett feminizmusa, kapitalizmus- és nemzetállam kritikája, és szociális ökológiai nézetei nemcsak a baloldali körökben, de a nemzetközi közvélemény fősodrában is elismerést váltott ki.