Benjamin Franklin amerikai polihisztor, író, feltaláló, természettudós, politikai filozófus és nyomdász 70 éves korára elég sok mindent csinált már, igazi self-made man volt. Szegény szappanfőző családba született, de fiatalon társtulajdonos lett egy nyomdában, folyóiratokat adott ki, később postaügyi miniszter lett, filozófiai társaságot, tűzoltó egyesületet, biztosítótársaságot, egyetemet, könyvtárat és kórházat alapított. Ja, és feltalálta a villámhárítót.
Szóval idős korára akár elégedetten hátra is dőlhetett volna. Csakhogy idős kora épp a kibontakozó amerikai függetlenségi háború időszakára esett, Franklin pedig ekkorra nyakig benne volt a dologban, részt vett a függetlenségi nyilatkozat megírásában, ráadásul jó pár évet töltött Londonban, így tapasztalt diplomata is volt. 1776-ban tehát fogta magát, és fiatal unokája kíséretében titkos küldetésre indult: Franciaországba ment, hogy meggyőzze a rizsparókás felsőbb köröket, támogassák a függetlenedni vágyó gyarmatokat politikailag, morálisan és mindenekelőtt anyagilag. Ekkoriban ugyanis nem állt túl jól George Washington és a Nagy-Britanniától való függetlenedést támogatók szénája, a sorozatos veszteségek után úgy tűnt, a lázadás lassan hamvába hal. Katonák, utánpótlás és fegyverek nélkül nem látszott esély a győzelemre.
Nem véletlen, ha erről a felvezetésről egy közepesen izgalmas történelemóra sejlik fel az ember előtt, ebben a műfajban talán a legnagyobb kihívás a készülő filmek és sorozatok számára, hogy valamiféle izgalmat vigyenek a száraz történelmi tényekbe.