Best WordPress Hosting
 

Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra

Nem törik magukat annyira a munka területén, mégis jobban boldogulnak a Z-generációs fiatalok, mint a náluk eggyel idősebb generációba tartozók a pályakezdésük idején. A kilencvenes évek közepe és 2010 között született csoport tagjai alapvetően egyfajta lehetőségként tekintenek a munkára, míg az Y-generációsok számára kiváltság volt az állásszerzés, derül ki az Economist cikkéből. A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy a mérsékeltebb lelkesedésük ellenére jobban keresnek a mostani pályakezdők a munkaerőpiacra nagyjából 10 évvel korábban belépőkhöz képest.

Az ellentmondásosnak tűnő helyzet hátterében alapvetően a gazdasági körülmények megváltozása áll: míg a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején születettek épp a 2008-as gazdasági válság időszakában kezdték a karrierjüket, a következő generáció pályakezdésekor már a fellendülés volt jellemző. A válság idején a munkaerőpiacra kikerülő fiatalok ráadásul gyakran alacsonyabb termelékenységű cégeknél helyezkednek el, mint azok, akik gazdasági konjunktúra alatt kezdenek dolgozni, ami akár évtizedes időtávon is meghatározza a fizetésbeli különbségeket.

Az alapvetően a fejlett világra vonatkozó tendenciák Magyarországon is megmutatkoznak, a 20-24 évesekre, illetve a többi fiatal korcsoportra vonatkozó foglalkoztatási arányok tükrében például jól látszik az Y-generáció hátránya és a Z-generáció előnye a pályakezdéskor.

Na, de mi volt a boomerek előtt? – így festettek a fotókon az egymást követő generációk

„Nem tudom, ti hogy vagytok az ilyesmivel. Szeretek valakit, és akkor történik vele valami, és ettől kezdve úgy érzem, mintha nem ugyanaz az ember volna” – vezeti fel Bezzeg az én időmben című, 1966-tól tucatnyi kiadást megért ifjúsági regényének 18. fejezetét Fehér Klára. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a tudásszociológia első iskoláját megalapító, 1919-ben Budapestről Bécsbe, majd onnan a németországi Heidelbergbe, és végül a nácik elől Nagy-Britanniába települt Mannheim Károly magyar szociológus, filozófus is, aki az 1920-as évektől cizellálta a mára minden korábbinál nagyobb népszerűségnek örvendő elméletét a generációkról. Mint Mannheim írja, „a tradíciókat a velük összekötött elhelyezkedések történelméből kell magyarázni. (…) Ha új csoportok nyomulnak be a már előzetesen kiképződött elhelyezkedésbe, nem minden további nélkül veszik át az ezen elhelyezkedés számára korábban kialakított ideológiákat, hanem inkább a saját hagyományukból magukkal hozott tartalmakat idomítják az új elhelyezkedéshez”. A kissé nyakatekert megfogalmazásból nem könnyű kihámozni, hogy az elsőként Mannheim által említett generációfogalomra alapozva beszélünk manapság – úton-útfélen – boomerekről, valamint X, Y és további betűkkel jelzett generációkról.