Hogyan kezelték a szemetet abban a korban, amikor főként lebomló szerves hulladékot termeltek az emberek? Mi lesz a levágott testrészekkel? Mi az a tervezett elavulás, amelyet minden okostelefonba beterveznek, és mit kezdünk a szeméttel Magyarországon?
A hulladéklerakás a legrégibb hulladékártalmatlanító módszer. Kr. e. 3000 körülről már ismertek ilyen helyszínek Kréta szigetéről. A minoszi civilizáció szilárd hulladékát gödrökbe dobta, amiket aztán földdel töltöttek fel. Az ókori Indiában ismerték a csatornarendszereket, de ez a megoldás a babiloniak, asszírok, görögök és egyiptomiak előtt sem volt ismeretlen.
Róma mocsaras területre épült, a talajvíz elvezetése miatt még a királyság idején kezdték építeni a Cloaca Maximát. Később nemcsak a talajvíz elvezetésére használták: fürdőket, latrinákat és házakat csatlakoztattak rá. Többször szélesítették, legnagyobb keresztmetszetét Traianus uralkodása alatt érte el, ekkor egy megrakott szénásszekér is elfért egyes részein. A csatornához bizonyos távolságonként lejáratokat építettek. Heliogabalus, a napkultuszt túlzottan erőltető császár anyjával latrinában bújt el az életükre törő testőrök elől, de végül kivégezték őket. A császár fejetlen holtteste a Tiberisben végezte, ahova a Cloaca Maxima is torkollik. Megesett, hogy közembereknek sem találtak méltóbb nyughelyet a Tiberisbe torkolló csatornánál.