Loós Panna így ír a kismórágyi családról készült képeiről:
Tolna megye egyik kis falujában élő családról készítettem a sorozatomat. Béla bácsi (91), felesége Mária (82) és fiuk Joel (60) együtt élnek Kismórágyon. Már egyikük sem dolgozik, nyugdíjból élnek. Marika néni demenciával küzd, így 24 órás felügyeletre szorul. Béla bácsi a közeli szociális otthonban dolgozott, onnan ment nyugdíjba, de nem szeretne beköltözni, Joel szerint bele is halna, itt élte le az egész életét. A férfi ezért vállalta a szülei gondozását a másfél szobás házban. Látszólag minden adott lenne, hogy egy nehézségekkel teli élethelyzetet képzeljünk el, ők mégis »idilli képet« festő életet élnek. A napoknak ugyan megvan a monotonitása, de a megszokott eseményeken kívül semmit nem terveznek előre. Béla bácsi megtesz mindent, amit csak tud, ugyanakkor fia segítsége már elengedhetetlen. Nem tudják, mi lesz pár év, vagy akár pár hét múlva, nem is gondolkodnak rajta. Azt mondják, minden változik és ezt el kell fogadnunk, mert csak az emlékeink maradnak meg.
Loós Panna a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán utolsó éves tanuló. A családdal először egy egyetemi workshop keretében találkozott, azóta foglalkozik a történetükkel. Ahogy fogalmaz: Joelhez hasonlóan közel félmillió ember gondozza saját idős családtagjait, ami sokaknak nehéz helyzetet eredményez. Az idősek otthonát csupán az érintettek töredéke tudja igénybe venni, a várólisták hosszúak, de sokan fedezni sem tudják a költségeit. Egyre többen szorulnának gondozásra.