1969-ben járunk, épp megválasztották Richard Nixont az Egyesült Államok 37. elnökének – hogy ennek milyen jelentősége van a történetet illetően, az a sorozat első három részéből nem derül ki, de a friss elnök lépten-nyomon feltűnik a fekete-fehér tévéképernyőkön. A helyszín: a floridai Palm Beach, Amerika leggazdagabbjainak kedvelt nyaralóvárosa (ez egyébként ma is így van; itt található például Donald Trump Mar-a-Lago nevű luxusbirtoka is, ahol a hírhedt 2022-es házkutatás zajlott). A címet is adó Palm Royale a történet szerint a térség legexkluzívabb klubja, ahol már tényleg csak az szürcsölgetheti az egzotikus koktélokat a medenceparton, aki az orrát is százdolláros bankjegyekbe fújja, és akinek már az ükanyja is tag volt. Ide érkezik meg Maxine Simmons, ex-szépségkirálynő kissé unortodox módon, a kerítésen keresztül, hogy aztán a tehetséges Mr. Ripley kínoskodó női változataként Matt Damont megszégyenítő ügyeskedéssel és hazudozással próbálja elhitetni az úri közönséggel, hogy ő is idetartozik.
Maxine-t nem a pénz hajtja, bár abban sem bővelkedik: a fiatal nő egyszerűen a fejébe vette, hogy helyet tapos magának a 60-as évek amerikai luxusfeleségeinek világában, és ha törik, ha szakad, tagságot szerez az elérhetetlennek tűnő elit klubban. Ez persze korántsem egyszerű feladat, a belépéshez szükséges végtelen pénzen kívül támogatókat is kell találnia a jelenlegi tagok közül, hogy felvételt nyerjen.
A kőgazdag asszonyok pedig egymásnál csak egyvalamit utálnak jobban: a kívülállókat.