Az utóbbi évek egyik gazdasági slágertémája lett a globalizáció megtorpanása és a geopolitikai fragmentáció jövendölése, vagyis az az elképzelés, miszerint az elmúlt három évtized globális, relatíve szabad és apolitikus világgazdasági rendszerének vége, az Egyesült Államok és Kína közti növekvő politikai feszültségek miatt a világgazdaság hatalmi blokkok mentén fog tagozódni.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisban kiadott világgazdasági helyzetértékelése, a World Economic Outlookban megjelent elemzése most konkrét számokkal próbálta felmérni a helyzetet. Arra jutott, hogy a külföldi működőtőke-befektetéseket (FDI) valóban egyre jobban meghatározza a geopolitikai „közelség”, azaz a befektetések egyre nagyobb része bonyolódik le politikailag egymáshoz közel álló országok között, míg a geopolitikai szempontból kockázatosabbnak ítélt piacokra egyre kevésbé hajlandók pénzt vinni a multik.
A hatás különösen a 2018-ban indult amerikai–kínai kereskedelmi háború óta erősödik, de a Covid-járvány és az ukrajnai háború is erősítette azt. A jelenség fő elszenvedői jellemzően a fejlődő és feltörekvő piacok, különösen Ázsia és azon belül Kína: a „stratégiai” technológiai szektorokban mind a Kínába irányuló, mind a Kínából származó befektetések jóval gyengébb teljesítményt mutattak a globális átlagnál. Ezzel szemben a fejlett világ és Európa kevésbé érezte meg a dolgot.