A baranyai kisvárosban, Pécsváradon élő Kárpátiné Kovács Zita hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy szülei egykori lakhelyét emlékházzá alakítja át. Az egykori sváb parasztház nemcsak azt adja vissza, hogy milyen körülmények között éltek néhány évtizede, hanem a magyar történelem egyik különösen tragikus epizódját is szemléletesebbé teszi.
A II. világháború után Felvidékről mintegy 80 ezer magyart telepítettek Magyarországra, a szerelvények egyikén utaztak Kárpátiné nagyszülei is. Egy sváb házaspár pécsváradi házába kerültek, akiknek szintén származásuk miatt kellett elhagyni lakhelyüket: a háború után több mint 200 ezer svábot telepítettek ki Magyarországról.
A helyzet drámaiságát fokozta, hogy a két kitelepített család fél évig együtt élt az emlékházzá alakított épületben. „A nagyszüleim a ház első szobájában sírtak, a sváb házaspár pedig a hátsóban. A magyar azért bűnhődött, mert magyar volt, a sváb pedig azért, mert sváb volt” – mondta Kárpátiné, aki puszta lelkesedésből, saját költségén, bármiféle bevétel vagy támogatás nélkül működteti az emlékházat.