Archívum címkék: Print

„Én azt szeretném csinálni, mint a Kriszta, csak magas, politikai szinten.” Bódis Kriszta ma is meghatódik, amikor eszébe jut, hogy Galambica Rozi sokáig ezt hajtogatta, miután bekerült az ózdi Van Helyed Stúdióba (VHS). Rozi a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítvány egyik első pártfogoltja volt, hatodikos korától a Van Helyed rendszerének növendéke. Olyan szorgalmasan tanult, hogy felvették az AKG-ba, így tizenhárom évesen budapesti kollégiumba került. Most már harmadéves egy hollandiai egyetem nemzetközi tanulmányok szakán.

Rozi AKG-sként egy ideig egész jól megbirkózott azzal, hogy számára felfoghatatlan jómódban élő gyerekekkel járt egy osztályba. De amikor a családját otthon kis híján kilakoltatták, azt a feszültséget már nem bírta elviselni az elit budapesti közegben. Szégyellte a helyzetét, nem merte senkinek elmondani, hogy a szülei nem tudták fizetni a megemelt bérleti díjat a víz nélküli, fűtetlen ózdi lakásban. Depressziós lett, egyre többet hiányzott az iskolából. Kriszta és munkatársainak értő patronálása nélkül valószínűleg a hozzá hasonló, ózdi szegregátumokban élő sok-sok roma gyermek sorsára jutott volna.

„Nagyon nehéz a gyerekeknek feldolgozniuk, hogy ők jobb körülmények közé kerülnek, tanulhatnak, ennivalót és szállást kapnak, miközben a családjuk otthon nélkülöz. Volt, aki tőlünk vitte haza nekik a mustárt, vagy amit talált – és ő nem tolvaj, csak egy kétségbeesett gyerek!” – mondja Kriszta. Rozi végül elmondta nekik, mi a helyzet, Krisztáék pedig összefogást kértek az iskolától. A szülők és az iskola összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy az ózdi család megvehessen egy apró házrészt a helyi Velence-telepen. Ez az egykori munkáslakásokból álló telep a roma családok lakta tizenhat ózdi szegregátum egyike. Ezekből jelenleg százhúsz növendék kap patronálást mindennap az ózdi VHS-ben és a budapesti VHS+ kollégiumában.

Izsákra érve nem lehet eltéveszteni a családi házas övezetbe ékelt két nagyobb építményt, a tésztagyárat és vele szemben egy ezerötszáz négyzetméteres raktárépületet. A gyár bejáratánál tésztakészítő gép – Juhász Zsolt, a családi vállalkozás egyik tulajdonosa és ügyvezetője restaurálta –, mögötte a falon egy 1970-es, molinó nagyságúra nagyított fénykép. Rajta három asszony gyúrja a tésztát a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben, középen a későbbi izsáki tészta megálmodója, Ica. Vagy ahogy Zsolt emlegeti: Ica mama.

Zsolt tizenhárom éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Édesapja, Juhász Sándor újraházasodott, Ica mama lett a második felesége. Ő első házasságából született lányát hozta a családba, ma Szilvia is fontos része a vállalkozásnak. 1988-ban két fél családból lett egy egész, írják a honlapjukon patchwork családjukról. A tésztás családi vállalkozás története is ekkor indult, bár Ica mama már jóval előbb megismerkedett a tésztakészítéssel.

„Mama hetvenkét évesen is bejár, nem lehet leültetni, örökmozgó. De nem is akarjuk kivenni a kezéből a munkát” – nevet Zsolt. „Elmondtam rólad szinte mindent, mama” – mondja, amikor Ica belép a tárgyalóba. A tésztakészítés – főleg ahogyan annak idején ő tanulta az édesanyjától – nem egy ideges műfaj. Belőle is nyugalom árad, jól kiegészíti Zsolt pörgését. „Ez nagyon szép szakma, nehéz elszakadni a tésztáktól. Büszke vagyok a gyerekeimre, hogy sikerült nekik átadni a tudást, de itt vagyok a háttérben.” Ica mama összesen ötvennégy éve „tésztázik”, harmincnegyedik éve a családi vállalkozásban.

A módszertan:

A Forbes Magyarország szerkesztősége és a Google Magyarország először shortlistet készített a magyar piacon is működő, magyar alapítású, tulajdonú, illetve magyar múlttal, gyökerekkel, kötődéssel rendelkező, jelentős online vagy e-kereskedelmi tevékenységet végző cégekről. Ehhez a cégek nyilvánosan közzétett üzleti eredményeit és több itthoni kutatócég (GKID, Growww) korábbi méréseit is figyelembe vettük, valamint hazai e-kereskedelmi szakértőkkel beszélgettünk.

Végül a listát a Forbes és a Google közös szavazása alapján a 2022. évi árbevételt vagy online forgalmat, az egyéves növekedési ütemet és az elmúlt egyéves időszakban elért mérföldköveket is figyelembe véve szűkítettük tíz nagy szereplőre, valamint három növekvőre (rising starokra). Nem rangsorban, hanem ábécérendben soroljuk fel őket.

A szüleitől kapta az első fényképezőgépet, egyszerű szovjet típus volt. Otthagyta foci közben a kapuban, a meccs végére hűlt helyét találta. A következő gépet már nem hobbifotós apja vette meg. Valahol itt, ezzel a kőkemény egy–kétezer forintos befektetéssel indult be a tízéves Csereklei Zoltán sorozatvállalkozó karrierje. Harmincvalahány évvel később a legnagyobb hazai tulajdonban levő webshopot, a Pelenka.hu-t viszi.

Irodájának falán Buddha-képek. Ha másból nem, ebből is érezni, mennyit számít Zoltánnak a fókusz. Kicsit olyan, mintha minden szavának, minden lélegzetvételének a lehető legnagyobb tudatában lenne, még sincs gépemberérzetem tőle. Sőt: minden büszke mondatra jut egy kíváncsi is.

Valahol ez a mentalitás jellemző a magyar és a régiós e-kereskedelmi piacra is. Ritka a takargatnivaló, sőt iparágszerte is két veszélyforrás foglalkoztatja most nyíltan a szereplőket és a szakértőket. A rekorder covidévek után csúnyán belassult a növekedés, a Growww Digital digitálismarketing-ügynökség éves felmérése szerint a magyar, cseh, lengyel és szlovák piac ötven legnagyobbjának mediánnövekedése a 2021-es 48 százalék után tavaly mindössze tíz százalék volt árbevételben.