Az év filmje – nagy szavak, tudom, talán tartozom is miatta némi magyarázattal. Kezdve mindjárt azzal, hogy az év filmje nem biztos, hogy szükségszerűen az év legjobb filmje is – ezt azért korai lenne kijelenteni így az év felén alig túl, már ha egyáltalán kiválasztható egyetlen legjobb egy ennyire szubjektív témában. Hogy miért tartom a Barbie-t ezzel együtt esélyesnek az év filmje címre? Egyrészt, mert azt már most nyugodtan borítékolhatjuk, hogy egy filmet sem fog nagyobb hype övezni idén, mint a Barbie-t: sem a Marvel, sem a Star Wars-franchise nem dob idén igazi mérföldkövet, az új Avataron már túl vagyunk, egyéb, nagy nevű franchise-filmek jöttek és jönnek ugyan, és a karácsonyi szezonra is várunk pár ígéretes címet, de azt a lázat, amivel a Barbie-t várta a nép, aligha fogja megugrani bármi. Ennek nyomán szinte borítékolható az is, hogy a Barbie ott lesz az idei jegybevételi toplista élvonalában: a filmtől alsóhangon százmilliós nyitóhétvégét várnak az amerikai mozikban, és témájából fakadóan a gigantikus kínai mozis piacon is alighanem brutálisan szerepel majd, az online rajongásból, az extra vetítéseket beiktatni kényszerült mozik kínálatából és a díszbemutató hangulatából ítélve nem elképzelhetetlen az sem, hogy a film végül nyeri az egész évet is.
A Barbie-ra láthatólag az extázisig rápörgött a világ, és nemcsak a nők, a férfiak is, ha máshogy nem, hát a zseniális Barbenheimer-geg részeként, és kíváncsiak rá a baba rajongói épp úgy, mint az ellendrukkerei – a trailer is kiemeli: ez a film akkor is neked szól, ha imádod Barbie-t és akkor is, ha utálod, ezzel egyébként nem is hazudik –, ráadásul a film nemcsak látatlanban, de megnézése után is összehoz férfit és nőt, drukkert és ellendrukkert. A Barbenheimer-jelenség is ezért születhetett meg: a Barbie az Oppenheimerrel való versengés helyett, amibe bele akarták kényszeríteni, az együttműködésre szavazott, szerencsére utóbbi stábja is meglátta ebben a lehetőséget, az eredményt pedig mindannyian élvezhetjük. Ha már itt tartunk: ha az év filmje cím nem is jönne össze, az év filmmarketingje cím már egyértelműen a Barbie-é, nem is annyira a büszkén viselt Barbie-esztétikával készült és egyértelműen női célcsoportra célzott klasszikus hirdetések miatt, mint inkább az olyan, szájról szájra terjedést okozó finomságok miatt, mint a Barbenheimer-jelenség vagy az, hogy Margot Robbie a film hivatalos eseményein kisebbfajta divat- és barbitörténeti show-t vonultatott fel. És végül az utolsó, de talán legfontosabb ok, amiért az év filmjének merem nevezni a Barbie-t, az az, hogy a film láttán kiderül: a hype ezúttal nem bizonyult üres lufinak. Ez a film ugyanis zseniális.
InterCom