via 24.hu => eredeti post link
Lóg az eső lába, amikor megérkezünk az őszi tarkaságba burkolózott Mátrán át Recskre, az apró bányászfaluba, ahova tavasz óta többször is volt okunk jönni. Először még azon ámult az ország, hogyan lehet a lakóházak közvetlen közelében velőtrázó bányarobbantásokat végezni „törvényesen és jogszerűen”, aztán jött egy nyári vihar, amely úgy rázúdította a bánya szélét a faluvégi utcára, hogy 60 embert azonnal ki kellett költöztetni onnan – akadt köztük olyan is, akit kézben menekítettek a hömpölygő sárlavina elől. A bánya nem készült ekkora esőre, pedig a villámárvizek nem ismeretlenek a Mátra környékén.
Amikor kigurulunk a faluvégi Hunyadi sorra, már egy ideje szürke és borús felettünk az ég, ez pedig az előzmények ismeretében rossz hírnek számít errefelé. A kocsival épp ott állunk meg, ahol a leginkább ömlött a recskiek fölé rakott bánya széléről az iszap, ma is jól látszik az a természetbe vágott sáv, amelyen mindenféle akadály nélkül dübörgött lefelé a sár a házak felé.
Adrián Zoltán / 24.hu