via 24.hu => eredeti post link
Rosamund Pike A 3-test probléma megjelenésének napján arról posztolt, hogy épp hét évvel előtt sétált be a Netflix Los Angeles-i irodájába azzal, hogy a kortárs sci-fi egyik legfontosabb képviselője, Liu Ce-hszin trilógiájáról tárgyaljon. A színésznőt ne keressük a képernyőn, producerként viszont oroszlánrészt vállalt abban, hogy A 3-test probléma megvalósult. 2020-ban emelték a tétet: bejelentették, hogy nem mások fejlesztik sorozattá a monumentális történetet, mint a 300 millió dollárért a Netflixhez szegődő D. B. Weiss és David Benioff. Az alkotópáros több mint egy évtizeddel ezelőtt már bebizonyította azt a tényt, hogy profik a megfilmesíthetetlennek tűnő, több ezer oldalas, gigantikus sztorik képernyőre adaptálásában. A Trónok harca showrunnerei George R. R. Martin regényciklusából alkották meg a világ egyik legnépszerűbb sorozatát, és míg az első néhány évaddal a mennybe mentek, addig az utolsókkal inkább a pokolba. Bár mentségükre legyen szólva, hogy az utolsó évadokban már túlhaladtak a szerző által azóta sem befejezett történeten, a végeredmény nemhogy nem nyerte el a rajongók tetszését, hanem egyenesen a közutálat tárgyát képezte, hogyan zárták le a Hét Királyság történetét. Westerosszal olyannyira leszámoltak képletesen és szó szerint is, hogy a két éve bemutatott spinoffhoz (Sárkányok háza) már nem is tértek vissza, és a Trónok harca 2019-es befejezése óta sem hozakodtak elő nagy dobással.
A 3-test probléma lehet tehát a nagy visszatérés, és bár abszolút érthető, miért „a Trónok harca alkotóitól”-felirattal reklámozzák a sorozatot, ez legalább annyira válhat az előnyére, mint a hátrányára. Bizakodásra ad okot, hogy egy tapasztalt, az ilyen jellegű, lehetetlen küldetésnek tűnő adaptációk terén már bizonyított alkotópáros vette a kezébe a történetet, akik képesek egy kisebb hadseregnyi szereplőt jól és kiegyensúlyozottan elhelyezni egy olyan, évszázadokon átívelő történetben, amely finoman szólva is rettentően szövevényes. Hátránya, hogy akaratlanul is valami hasonló, könnyen darálható szórakozást vár a néző, ám A 3-test probléma távolról sem a Netflix válasza a Trónok harcára, hanem egy olyan sorozat, amelyben szexből és sárkányokból (egyelőre) egy darab sincs, Fermi-paradoxonból és kvantumelméletből viszont annál több, és valljuk be, a fizika nem feltétlenül tartozik a legcsábítóbb hívószavak közé, ha épp sorozatot keresünk estére.
Pedig A 3-test probléma még akkor is megéri az agymunkát, ha épp távol áll tőlünk az ilyen jellegű érdeklődés. Ce-hszin trilógiája (A háromtest-probléma, A sötét erdő, A halál vége) nem véletlenül ért el azonnal kultstátuszt a sci-firajongók körében (még magyar rajongói klubja is van): a kínai szerző korszakalkotónak nevezett trilógiájában hihetetlenül komplex és fantáziadús világot alkotott meg, amelyet az első kötethez fülszöveget író George R. R. Martin úgy jellemzett, mint „a hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció.” És bár reklámszövegnek ez sem feltétlenül csillagos ötös, és előrevetíti, hogy a hype ellenére valószínűleg rétegsorozat lesz, mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, az alapanyag kvalitásain túl ugyanis a megvalósítás is elsőrangú.