via 24.hu => eredeti post link
A legutóbbi népszámláláson 2439 honfitársunk vallotta magát szkítának azt állítva, hogy a szkíta az anyanyelve, ezt használja családi és baráti körben. Ehhez képest Attila király népéhez tartozónak „csupán” 345-en érzik magukat, bár tegyük hozzá már az elején: sem a hunok, sem a szkíták nyelvét nem ismerjük, mindkét nép réges-rég eltűnt már a történelem színpadáról.
A Központi Statisztikai Hivatal hivatalosan csak a 13 elismert magyarországi nemzetiség lélekszámait hozza nyilvánosságra, az ilyen önbevalláson alapuló identitásokat nem – az adatokat a hvg.hu kérte ki, itt írtunk róla bővebben.
Kik azok a szkíták (régies szóval szittyák), és hogyan érezheti magát bárki egy olyan nép tagjának, amely már a magyarok bejövetele előtt csaknem 1500 évvel eltűnt a Kárpát-medencéből? Miért nem elég, hogy magyarok vagyunk? Dr. Sudár Balázs történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa segítségét kértük.