Tizenhárom évvel ezelőtt napirend előtti felszólalásban tiltakoztam amiatt, hogy napokkal korábban a Budapestre látogató Ven Csia-pao, akkori kínai miniszterelnök elől a hazánkban élő kínai vallási közösséget pontosan azokkal a módszerekkel távolították el az utcákról, ahogyan ezt 2003 februárjában az akkori hatalom megtette. Felidéztem 2008-ból Kövér László megszólalását, aki a tibeti jogsértések kapcsán világosan fogalmazott, anikor azt mondta:
Kínában a kommunizmus a mai napig állami ideológia, embereket lehet eltüntetni, koncentrációs táborba zárni, kivégezni,
továbbá Semjén Zsoltot, aki szintén egyértelműen foglalt állást ugyanekkor: „Az emberi jogok tekintetében nincs alku, mindenki erkölcsi kötelessége a kiállás.” Szemére vetettem a miniszterelnöknek, hogy a gazdasági szabadságharc jegyében felajánlotta az országot Kínának, s a munkavállalói jogok leépítése mellett – úgy tűnik – a politikai szabadságjogok tekintetében is Kínát tekinti példának. Beszédemet azzal zártam, hogy akad, akinek ez a politika tetszik: