Az RTL tartalomért felelős vezérigazgató-helyettese egy podcastban árult el több fontos dolgot a csatorna terveiről. Egyebek mellett azt, hogy visszatér az Álarcos énekes és a Kalandra Fal!, de nem Sebestyén Balázzsal és Vadon Janival. Kolosi más bejelentéseket is tett.
Archívum címkék: apatigris
Három magyar tévésorozat folytatására is hiába várnak a rajongóik
Minden jel szerint nem gyártanak újabb évadot több, idén még képernyőn lévő magyar szériából, így az RTL-es Apatigrisből, a TV2-s Pepéből, valamint a Viasat3-as Brigi és Brúnóból.
Három csatorna három magyar sorozatát is elkaszálták
A TV2, az RTL, illetve a VIASAT3 is úgy döntött, hogy nem folytatja egy-egy sorozatát – derítette ki a SorozatWiki.
A lap értesülései szerint véget ér
a spanyol eredeti magyar adaptációjaként, Mucsi Zoltán és Simon Kornél főszereplésével készült Pepe, aminek 2022-es első évadát egy jóval sikertelenebb második követte,
Rujder Vivien: Féltem, hogy mindig úgy leszek képernyőn látható, mint bunkó menő csaj
Vannak azok a színházi életutak, amikor hősünk hatévesen közli otthon, hogy ő márpedig színésznő lesz. A te utad egészen másképp indult, elsőre, derült égből, kicsit „Pilátus a krédóba”-jelleggel kerültél az SZFE-re. Milyen művészi előképek vannak a családban?
A közeli rokonságban nincs, van viszont egy nagynéném, Zemplenszkyné Rujder Éva, aki a Baráti Kör a Művészetért Alapítvány nevű amatőr színjátszó társulatban tevékenykedett, ahol én eleinte csak táncoltam, O. Cser Zita vezetésével. Aztán amikor jöttek a problémák a lábammal, illetve miután nem vettek fel a Balettintézetbe, ő mondta, hogy a színpadi létezésnek azért több formája van, és lehet, hogy meg lehetne próbálni a Színművészetit, hátha az is tetszene nekem. Hozzá jártam át aztán „felkészülni”: verseket olvastunk együtt, meg monológokat, de olyan igazán komolyan nem vettem a dolgot, merthogy én is hallottam a sztereotípiákat, hogy úgyse veszik fel az embert, meg hogy a sok száz jelentkezőből válogatnak össze egy tíz-tizenkét fős osztályt. Szóval őszintén az esélytelenek nyugalmával jöttem el a felvételire, nem hittem úgy magamban, nem érdekelt annyira, talán ez a lazaság volt szimpatikus bennem. Felvettek, pedig az első két rostánál még azt sem nagyon tudtam, hol vagyok. A harmadrostán kezdtem csak el ízlelgetni, és igazán komolyan venni, hogy ide szeretnék járni. És aztán az első két év volt az, ahol tényleg felfogtam, hogy ez mi is valójában, hogy hol vagyok, hogy mit jelenthetek, mit nem jelenthetek. De azt nem mondom még most sem, hogy ebben is akarok meghalni – nem az a típus vagyok, meg az egész generációm is sokat lazult ebben, pozitív értelemben: már nem úgy vagyunk vele, hogy éhen halunk Thália oltárán bármi áron, hanem biztonságban, jókedvvel, lendülettel, minőséggel szeretnénk mindannyian dolgozni.
És nem büdös semmilyen más munka sem – nem érezném magam elveszettnek a világban akkor sem, ha valaki azt mondaná, holnaputántól nem lehetek színésznő.