Best WordPress Hosting
 

Dömötör András: Egy jól működő demokrácia elbír bármilyen ellenvéleményt

Hosszú évekig főleg német nyelvterületen, Németországban, Ausztriában és Svájcban dolgozott, itthon csak ritkán. 2018-ban, amikor a Second life-ot rendezte az Orlai Produkció felkérésére, egy interjúban azt mondta, az ön second life-ja az, hogy magyar rendező, aki boldog az itthoni helyzetétől, 2020-ban pedig, szintén egy interjúban úgy fogalmazott: nagyon észnél kell lennie, nehogy eltávolodjon Magyarországtól. Hol tart most? Félig-meddig vagy egészen hazatér?

2014 körül kezdődött el valami velem a német színházi világban, először kisebb munkákkal, aztán 2016-ra kialakult egy olyan helyzet, hogy már sokfelé hívtak. Az ezt követő években, amikor már annyi munkám volt, hogy el sem tudtam mindet vállalni, végig kellett gondolnom, hova tartozom, melyik országban vagy városban, milyen módon és célokkal dolgozom. Igazából akkor éreztem meg azt, hogy nem akarok elszakadni Magyarországtól, amikor ennek a lehetősége világosan előttem állt. Továbbra is úgy gondolom, hogy itthon is dolgom van.

Lelkileg nem akar elszakadni, vagy azért, mert a pályája csak akkor teljesedhet ki, ha itthon is dolgozik? Vagy is-is, a kettő összefügg?

Fullajtár Andrea Navalnijra emlékezett az előadása végén

Megható pillanatokkal zárult Fullajtár Andrea Az átnevelhetetlen című darab csütörtöki előadása a Katona József Színházhoz tartozó Sufniban. A monodrámában a színésznő Anna Politkovszkaját alakítja, az orosz vezetés és Vlagyimir Putyin nagy kritikusát 2006-ban gyilkoltak meg moszkvai lakása előtt. A darab végén Fullajtár a közönséggel együtt arra emlékezett, aki nemrég ugyancsak azért vesztette életét, mert szembeszegült a hatalommal: Alekszej Navalnijra. A színház posztja szerint a színésznő mögé kivetítették a orosz ellenzéki politikus fotóját, a székek alá pedig mécseseket helyeztek, amelyet a nézők hazavihettek.

Navalnij február 16-án lett rosszul és halt meg egy szibériai börtönben, ahová azt követően zárták, hogy megmérgezése után 2021-ben visszatért Oroszországba.

Máté Gábor a DK-s kedvezményekről: A mai napig nem hiszem el, hogy ez megtörtént

A mai napig fölteszem magamnak a kérdést, hogyan történhetett ez meg

– mondja Máté Gábor az Indexnek adott interjúban az általa vezetett Katona József Színház ősszel kirobbant ügyével kapcsolatban: kiderült, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) tagjai kedvezményesen vásárolhattak jegyeket az előadásokra. Az ügyben fegyelmi eljárás indult, melynek nyomán november végén egy vezető beosztású dolgozót kirúgtak, ketten pedig figyelmeztetést kaptak.

Máté Gábor szerint az egyik fő baj a színház ellentmondásos kommunikációja volt (egy közleményben először tagadták, hogy bármi probléma lenne, majd mégis megindult a belső vizsgálat), valamint az, hogy a válaszok megszövegezésében jelentős részt vállaltak azok, akik korábban a hibát elkövették.

Tarnóczi Jakab: Az egyenlet vége valahogy mindig az egymástól való elszigetelődés

Amikor megnéztem a Cseresznyéskertet, ült mögöttem egy idősebb hölgy, aki, amikor elindult az előadás, epésen megjegyezte: na, látom, modern lesz a darab, hát, nem örülök neki. Megmosolyodtam, mert a Katonában nemigen van színpadon old-school felfogású rendezés, de közben azért beszédes, hogy szitokszó a modern színjátszás. Vajon miért tartja magát ennyire ez a hozzáállás?

Nem tudom. És amióta sokat dolgozom, azóta egyáltalán nem is foglalkozom ezzel. Fontos a közönség, de ezzel a szegmenssel nem tudok mit kezdeni. Nem is igazán tudom, hogy mit ért az alatt, hogy modern. Ez is egy szó, amivel dobálózunk, mindenki használja, amire akarja. Ő vajon mire érthette? Arra, hogy nincs díszlet? Na, ez például izgat: úgy látom, hogy a vizuális kultúrára nem vagyunk túlságosan érzékenyek Magyarországon, és ez hat a színházban is. Ha nincs díszlet, és üres a tér, az attól még az annyiféle lehet! De nincs benne a szemünkben, hogy különbséget tudjunk tenni egy üres színpad és egy másik üres színpad között. Beszédes, hogy erről a kritikák is nagyon ritkán szólnak, sőt van olyan kritikus, aki be is vallja, hogy ez egy probléma, hogy nem értenek igazán hozzá, így nem tudnak elég szakszerűen írni a díszletről vagy jelmezről, a világításról nem is beszélve, és így sokszor az ezekben megbúvó finomságok, sőt időnként még a nagyon markáns tervezői döntések sincsenek felismerve és elismerve.

A Cseresznyéskertnél a díszletmentesség nem kizárólagosan művészi koncepció volt, hanem egy szükséghelyzet következménye is.

Ha mindig is tudni akarta, milyen érzés a Katona nagyszínpadán állni, az Extázisra váltson jegyet

De szeretnék olyan átjáróház-jellegű otthont, amilyet az Extázisban látunk! Ahová be-beszédülnek barátok, hazaesnek időnként messzire szakadt családtagok, ahol egy átlagos keddből is lehet monstre dzsembori, ahová nem kell bejelentkezni, és ér eljönni akkor is, ha csak többszörösen közvetetten ismered a házigazdát, ahol ott lehet aludni, ha elhúzódik a spontán együttlét. Van elég hely, legfeljebb összébb húzódunk – hát nem ez az emberi együttélés magva, továbbá a megoldás a fenntarthatóságra? Hogy húzódjunk össze kisebb helyre, éljünk szorosabb közelségben, mi, emberek? Hogy a bölcs Besenyő Pista bácsit idézzem: há’ nem? Há’ de! Valami ilyesmiről mesél a tőle megszokott koravén bölcsességgel Tarnóczi Jakab a Katona József Színház új nagyszínpadi előadásában, az Extázisban.

Van egy lakás, valahogy mindenkinek mindenhonnan pont útba esik, és útba esik odafelé menet az éjjel-nappali is, csak pár sört, üveg bort felmarkolni, mégse menjen üres kézzel az ember. Ide érkezik meg ez a tucatnyi ember szép sorban, egyedül, kis kupacokban különösebb cél nélkül – itt se rosszabb, mint másutt. Egyébként mi, nézők is megérkezhetünk ide, ez a meghívás: a színpad teljes széltében lépcsősor, az első húsz percben bárki bejárhatja a díszletlakás nagyon is valóságos tereit, meg a szomszédos kisboltot, ha kér, még kóstolót is kap a díszletkonyhában összeállt ételből, a színészek már viselik karaktereiket, cserébe ruháikat nem feltétlenül, de hát ki ülne ruhástól a fürdőkádba, ugye?

Horváth Judit / Katona József Színház Dankó István és Béres Bence a Katona József Színház Extázis című előadásában.

Nagy Feró rendőrökkel vitetné el a Katona József Színház rendezőjét

Azahriah-t zseninek, Krúbit trágárnak, a magyar kultúrpolitikát pedig túl liberálisnak tartja – derül ki a Frisshírek.hu interjújából Nagy Feróval.

A zenész a Beatrice jubileumi koncertje kapcsán röviden beszélt a zenekarról és életpályájáról, de nagyobb részben inkább közéleti témákat érintett – beszélt többek közt arról, mi a különbség a ruszkik és az oroszok közt, hogyan lett három hónapra KISZ-titkár, és ott lesz-e Orbán Viktor a koncertjén.

A frontember megismételte a gyakran hangoztatott kijelentését az abban rejlő ellentmondásról, hogy a rendszerellenessége karrierje első felében az imázsának a része volt, most viszont lépten-nyomon kiáll a Fidesz mellett: „Az európai rendszer ellen vagyok, kiszolgálószemélyzete vagyunk Európának.” Nagy még Brezsnyevet is idézte, miszerint az „Egyesült Államok szeretne a világ csendőre lenni”, és míg ezen röhögtek a nyolcvanas években, most már úgy véli, igaza van.

Egy vezető elhagyja a Katonát, ketten pedig figyelmeztetést kapnak a kedvezményes DK-s jegyek miatt

Ahogy mi is megírtuk, a héten fegyelmi vizsgálat indult a Katona József Színházban, mert a Demokratikus Koalíció (DK) tagjai kedvezményesen vásárolhattak jegyeket a teátrum előadásaira. A színház csütörtöki közleményében azt írja, a történteket maguk is ehibázottnak gondolják és a vizsgálat eredményeképpen megtették a szükséges munkáltatói intézkedéseket: ennek eredményeképp egy vezető beosztású dolgozó távozik, ketten pedig figyelmeztetést kaptak. A Facebookra kitett közlemény itt olvasható teljes terjedelmében:

A Katona József Színház állandó kedvezményeket nyújt nyugdíjasok, diákok, pedagógusok, nagycsaládosok számára, emellett – mint minden színház – értékesítési eszközei közé tartozik, hogy kultúra iránt érdeklődő szervezetek, csoportok számára időszakos kedvezményeket biztosít. Kapcsolataink között számos vállalat, állami szerv, önkormányzat, iskola és egyesület található. Minden esetben örömünkre szolgál, ha valaki úgy dönt, hogy kultúrára szán időt, figyelmet, pénzt.

A kedvezmények a közönségszervezésen és kapcsolattartókon keresztül jutnak el a különböző jegyvásárlói csoportokhoz, melyeket kuponkódokkal lehet igénybe venni. A jegyvásárlási lehetőséghez kapcsolt kísérőlevelet, nem a színház, hanem az adott szervezet munkatársa fogalmazza meg és küldi szét. A történteket magunk is elhibázottnak gondoljuk, ezért az események hatására a színházban átfogó vizsgálat indult és ennek eredményeképpen a szükséges munkáltatói intézkedéseket megtettük. Két munkatársunkat figyelmeztetésben részesítettünk, egy vezető beosztású dolgozónk pedig elhagyja a színházat.

Fegyelmi eljárás indult a Katona József Színházban, miután kiderült, hogy DK-sok kedvezménnyel vehettek jegyet

Fegyelmi vizsgálat folyik a Katona József Színházban, mert a Demokratikus Koalíció (DK) tagjai kedvezményesen vásárolhattak jegyeket a teátrum előadásaira – közölte szerdán, a Fővárosi Közgyűlés ülése után Baranyi Krisztina a Facebookon.

Az ügyről néhány nappal ezelőtt a Magyar Nemzet is cikkezett. A kormányközeli lapnak a birtokába jutott egy DK-s hírlevél, ami szerint a párt tagjai november végéig 20-30 százalékos kedvezménnyel vehetnek színházjegyet a Katona előadásaira.

A Katona a lap megkeresésére azt írta, hogy nem pártszimpátia alapján biztosították a kedvezményeket. Felsorolták, hogy milyen cégeknek és intézményeknek ajánlottak már fel hasonló kedvezményeket (például a NAV-nak, az MTA-nak, a Molnak, vagy éppen az Ügyészek Országos Szervezetét és a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak).

Világtörténelmi cinizmusfesztivál lett Az ember tragédiájából a Katonában

Saját jogú, önálló szereplő az EMBTRAG-ban a díszlet, mégpedig igen beszédes. Világnagy szupermarket, hűtőszekrény-éden, hűtőszekrény falanszter, hűtőszekrény-galaxis – és ahogy haladunk az időben előre, úgy fogy ki belőle a jóság. Kezdetben roskadoznak a polcok, ha mézzel nem is, de tejjel bőséggel folyik a Kánaán, a tejesflakonok ritmikussága passzol a kezdeti káosz-szín zenei világához, s kétoldalt photoshop-tökéletes almák sorakoznak a tiltott polcokon. Aztán a középső színre a bőség megfogyatkozik, még akad épp némi tej, de alma – tudás? örök ifjúság? – már sehol, a végső felvonásra meg éppenséggel már a polcok is elfogynak, ragyogóra világított ketrec marad csupán a kezdeti bőség tere. Ha semmi más nem lenne az EMBTRAG-ban, csak ezek a hűtők (a díszlet Izsák Lili munkája), akkor is szeretnénk – de szerencsére több van.

Horváth Judit / Katona József Színház Lengyel Benjámin mint Ádám és Mentes Júlia mint Éva a Katona József Színház EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című előadásában.

A történet a madáchi klasszikus, de erősen megkopasztva, csontvázig szinte: az eredeti dráma szigorúan elváló korszakos színei itt nem rajzolódnak ki, csak hármas a tagolás, ebbe a háromba desztillálódik az eredeti mű lényege: a kezdeti dekadens optimizmus, a középkor változatos csalódásai, és végül a megöregedett emberiség kiüresedettsége. Három korszak, három Ádám, két Éva, mindennek „csak” a sűrűje – nem mintha nem lenne ez is épp elég: Az ember tragédiája alapanyagként is sok, és még így sem kevés. Az egyszerűsítés és szintetizálás, ami a színek kezelésében kirajzolódik, általában is jellemző arra, ahogy Székely Kriszta kezeli az eredeti drámát, így például a szöveg is csak a legfontosabb memoritereket tartotta meg a Madách-eredetiből és Nádasdy Ádám új verziójából (a kettőből Szabó-Székely Ármin formálta meg az előadás szövegváltozatát). Ugyanakkor, ami nem sérül, sőt, az a mű kulcsüzenetei, emellett pedig az eredeti dráma ügyesen elrejtett, de eredendő cinizmusa itt sokkal letisztultabban, metszően élesen jelenik meg.

Jövőre is megtartja a Katona a Csinibaba Táncdalfesztivált

Jövő májusban is lesz Csinibaba Táncdalfesztivál: a koncert és a színház fúziójából létrejött esemény közel telt ház előtt debütált idén tavasszal a Budapest Parkban, így a Katona József Színház a korábbi résztvevők mellett még több katonás színész és új énekesek bevonásával, extra dalokkal 2024. május 23-án újra megtartja a bulit.

A Katona ezúttal a közönséget is bevonja a játékba: azt kérik, hogy aki teheti, ’60-as, ’70-es éveket idéző ruhákban érkezzen, így téve még autentikusabbá a hangulatot.

Nem igazán tudtuk, hogy pontosan mibe is vágunk bele, amikor 2022-ben elindítottuk a Budapest Parkkal közös esemény szervezését. A végcélt csak körvonalakban láttuk, érzéseink, terveink és reményeink voltak. Na meg persze nagy adag lelkesedés azzal kapcsolatban, hogy a Katona társulata egy eddig ismeretlen terepen mutathatja meg magát. Az az elsöprő siker, amit végül a produkció aratott, minden várakozásunkat felülmúlta. Örülünk, hogy lehetőségünk van a ráadásra!

Törzskocsma az otthon, és családtag benne mindenki, aki ott iszik

Ha az ember manapság olyan kiskocsmát akar látni a saját szemével, amilyen a Kedd című színdarab helyszíne, origója, kulcsszereplője, ahhoz bizony, ki kell költözni falura. De nem ám afféle nagyvárosi kitelepülők kolóniájába trendi gasztrofesztivállal meg specialty kávézókkal, hanem valami rendes, oldschool faluba, a kádárkockák, a napi négy volánbusz meg a rukkola ismeretlenségének realitásába. Vagy legalábbis egy budapesti külső kerületbe, a város szélére – Rákospalota például kiváló e célra –, ahol nem elég prominens a környék és gazdag a lakosság ahhoz, hogy minden talpalatnyi földre lakóparkot húzzanak fel.

Ezeken a helyeken elő-előfordul még afféle klasszikus kiskocsma, mint a Kedd-beli Leányka Söröző – netán Borozó? A cégér átrajzolva, de mindkét szó kivehető –, ahol így megállt az idő. Ahol lehet bármilyen nap, ahol mindegy az év is, éppúgy lehet 1998, mint 2045, csak azt érezzük biztosan, hogy a hely fixen Magyarország. Máshol valahogy elképzelhetetlenek ezek az arcok, ez a miliő, ez az ismerősség – szinte az olcsó hipó, sör, bor, cigarettahamu és penész keveredéséből lepárolódott, félreismerhetetlen szagot is érezzük, pedig azt nemigen lehet színházban létrehozni. Ahol a hűtő dekorfénycsövei dallamra próbálnak kiégni, mindhiába, hisz az ismert ruszki módszer – néhány erélyes ütés-rúgás – mindig visszarántja őket az enyészet torkából. Fenomenális, „miénkebb” bárminél ez a tér, nagyapáink, nagybátyáink ültek-ülnek ilyen asztaloknál a mai napig.

Dömölky Dániel / Katona József Színház

Kocsis Gergely: Egyre kevesebb humora van a körülöttünk lévő világnak

A nyílt próbán tréfálkozva azt mondta, végigolvasta a drámairodalmat, egyik darab sem volt elég jó ahhoz, hogy megrendezze, ezért írt egyet.

Tudja, hogy ez csak olcsó szórakoztatás volt a részemről. Amúgy valószínűleg a tizedét sem olvastam a drámairodalomnak.

Mi a komoly válasza arra a kérdésre, hogy miért akarta létrehozni ezt az előadást?

Rujder Vivien: Féltem, hogy mindig úgy leszek képernyőn látható, mint bunkó menő csaj

Vannak azok a színházi életutak, amikor hősünk hatévesen közli otthon, hogy ő márpedig színésznő lesz. A te utad egészen másképp indult, elsőre, derült égből, kicsit „Pilátus a krédóba”-jelleggel kerültél az SZFE-re. Milyen művészi előképek vannak a családban?

A közeli rokonságban nincs, van viszont egy nagynéném, Zemplenszkyné Rujder Éva, aki a Baráti Kör a Művészetért Alapítvány nevű amatőr színjátszó társulatban tevékenykedett, ahol én eleinte csak táncoltam, O. Cser Zita vezetésével. Aztán amikor jöttek a problémák a lábammal, illetve miután nem vettek fel a Balettintézetbe, ő mondta, hogy a színpadi létezésnek azért több formája van, és lehet, hogy meg lehetne próbálni a Színművészetit, hátha az is tetszene nekem. Hozzá jártam át aztán „felkészülni”: verseket olvastunk együtt, meg monológokat, de olyan igazán komolyan nem vettem a dolgot, merthogy én is hallottam a sztereotípiákat, hogy úgyse veszik fel az embert, meg hogy a sok száz jelentkezőből válogatnak össze egy tíz-tizenkét fős osztályt. Szóval őszintén az esélytelenek nyugalmával jöttem el a felvételire, nem hittem úgy magamban, nem érdekelt annyira, talán ez a lazaság volt szimpatikus bennem. Felvettek, pedig az első két rostánál még azt sem nagyon tudtam, hol vagyok. A harmadrostán kezdtem csak el ízlelgetni, és igazán komolyan venni, hogy ide szeretnék járni. És aztán az első két év volt az, ahol tényleg felfogtam, hogy ez mi is valójában, hogy hol vagyok, hogy mit jelenthetek, mit nem jelenthetek. De azt nem mondom még most sem, hogy ebben is akarok meghalni – nem az a típus vagyok, meg az egész generációm is sokat lazult ebben, pozitív értelemben: már nem úgy vagyunk vele, hogy éhen halunk Thália oltárán bármi áron, hanem biztonságban, jókedvvel, lendülettel, minőséggel szeretnénk mindannyian dolgozni.

És nem büdös semmilyen más munka sem – nem érezném magam elveszettnek a világban akkor sem, ha valaki azt mondaná, holnaputántól nem lehetek színésznő.

„És mégis élünk!” – minden baj ellenére ebben az évadban is jó lesz színházba járni

Fővárosi kőszínházi kedvencek Shaxpeare-től Pinokkióig

„Állandósuló társadalmi, környezeti és gazdasági kihívások”, „a kulturális támogatások aránytalan, részrehajló elosztása és a függetlenek totális kivéreztetése”, „egzisztenciális kiszolgáltatottság”, amely „egyre váratlanabb körökben teszi legitimmé a jelenlegi kultúrpolitika hatalomtechnikai módszereit” – csak néhány kulcsgondolat Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatójának évadnyitó beszédéből. A nem túl derűs összkép ellenére a Katona 2023/24-ban is hisz benne:

a színház az évek óta nem csituló viharos időkben sem veszíthet társadalomformáló erejéből.