A középkori művészet legmeglepőbb alkotásai közt körülnézve nem csak meztelen tomporokat, vagy csigákkal küzdő lovagokat mutató kódexillusztrációkra, szobrokra, festményekre, sőt, akár ólomüvegablakokra is akadhatunk.
Tökéletes példa erre a jelenleg a New York-i Met Cloisters gyűjteményében látható, valamikor 1480-1500 közt a mai Németország területén született munka, amin egy kecskelábú asztal összerakása látszik.
A munkát szokatlan módon azonban
Néztem Varga Juditot, a reménybéli asztalost, és rettenetesen dühös lettem. Még csak nem is Magyar Péterre, a lufihámozó piperkőcre. Ő Ken baba Barbie nélkül, macsósat játszik, miközben tudja, egész eddigi élete arról szól, hogy »nincs Ken Barbie nélkül«, Ken önmagában senki
– írja a Mandineren megjelent, Je suis Judit című véleménycikkében Demeter Szilárd, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, melyben Varga Judit szerda esti interjújára reagált.
Demeter azt mondta, az interjút nézve elgondolkodott, hogy ő ismer-e olyan családokat, ahol Vargáékhoz hasonló baj van, és arra jutott, hogy igen, érzékeli is, hogy baj van, de nem teszi szóvá, mert nem rá tartozik, „az ő magánéletük, felnőtt emberek, az ő felelősségük. Én sem szeretném, ha valaki életmódtanácsokkal bombázna a családi életünkre vonatkozóan” – írta. Itt tette hozzá ugyanakkor, hogy attól, hogy nem szól bele mások életébe, még azt gondolja, férfi nem bánik így egy nővel, főleg nem azzal a nővel, aki a gyerekei anyja is egyben.
A vándorasztalos dolgozott már a Karmelita kolostorban, Schönbrunnban, a Louvre-ban, a versailles-i kastélyban, de készített bölcsőt Katalin hercegné lányának is. Nemrég pedig felkérték a leégett Notre-Dame bútorainak restaurálási munkálataira.
The post „Miért egy cigánygyerek faragja a magyar címert?” – Rostás Árpád hamarosan a Notre-Dame-ban dolgozhat first appeared on 24.hu.