Best WordPress Hosting
 

Svéd modell segíthet a demens betegek családtagjainak

Európában harmadik országként hazánkban alkalmazhatják március közepe óta a Stiftelsen Silviahemmet svéd alapítvány által kifejezetten a demens betegekre kidolgozott ápolási módszert, miután a Sztehlo Gábor Evengélikus Szeretetszolgálat elkötelezett munkatársai megkapták a szervezet akkreditációját.

Az alapítványt 1995-ben Szilva svéd királyné alapította és a szervezet a mai napig a nevét viseli. A betegségről és az azzal együttjáról nehézségekről sokat elárul, hogy még a világhírű svéd szociális ellátórendszerben sem megoldott a demens betegek ellátása. Mivel az Alzheimer-kór és a demencia az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, hagyományos értelemben vett kezelésről nem is lehet beszélni. A betegek ápolása ugyanakkor hatalmas terhet ró a családtagokra, esetenként az idősotthonok, más egészségügyi intézmények dolgozóira is. Svédország 30 évvel ezelőtt egy olyan modellt fejlesztett ki, amire már számos más országban példaként tekintenek.

Claudio Bresciani / TT NEWS AGENCY / AFP Szilvia királynő a Stiftelsen Silviahemmet ápolónők diplomaosztó ünnepségén a drottningholmi palotaszínházban.

Így gondozza a 91 éves Béla bácsi a demens feleségét, Máriát

Loós Panna így ír a kismórágyi családról készült képeiről:

Tolna megye egyik kis falujában élő családról készítettem a sorozatomat. Béla bácsi (91), felesége Mária (82) és fiuk Joel (60) együtt élnek Kismórágyon. Már egyikük sem dolgozik, nyugdíjból élnek. Marika néni demenciával küzd, így 24 órás felügyeletre szorul. Béla bácsi a közeli szociális otthonban dolgozott, onnan ment nyugdíjba, de nem szeretne beköltözni, Joel szerint bele is halna, itt élte le az egész életét. A férfi ezért vállalta a szülei gondozását a másfél szobás házban. Látszólag minden adott lenne, hogy egy nehézségekkel teli élethelyzetet képzeljünk el, ők mégis »idilli képet« festő életet élnek. A napoknak ugyan megvan a monotonitása, de a megszokott eseményeken kívül semmit nem terveznek előre. Béla bácsi megtesz mindent, amit csak tud, ugyanakkor fia segítsége már elengedhetetlen. Nem tudják, mi lesz pár év, vagy akár pár hét múlva, nem is gondolkodnak rajta. Azt mondják, minden változik és ezt el kell fogadnunk, mert csak az emlékeink maradnak meg.

Loós Panna a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán utolsó éves tanuló. A családdal először egy egyetemi workshop keretében találkozott, azóta foglalkozik a történetükkel. Ahogy fogalmaz: Joelhez hasonlóan közel félmillió ember gondozza saját idős családtagjait, ami sokaknak nehéz helyzetet eredményez. Az idősek otthonát csupán az érintettek töredéke tudja igénybe venni, a várólisták hosszúak, de sokan fedezni sem tudják a költségeit. Egyre többen szorulnának gondozásra.

„Van értELME!” – tíz év hallgatás után a kormány végre előáll egy nemzeti demencia stratégiával

Több mint tíz évvel azután, hogy a Feledékeny (Alzheimer-kórral és más emlékezetzavarral élő) Emberek Hozzátartozóinak Társasága (FEHT) először kérte a Nemzeti Demencia Stratégia kidolgozásának megkezdését, a magyar kormány felismerte napjaink egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémájának kockázatait.

Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára november végén némileg váratlanul, előzmény nélkül jelentette be, hogy megtartotta első ülését a Demencia Társadalmi Tanács.

A tájékoztatás szerint a testületnek az lesz a feladata, hogy „felhívják a figyelmet a demencia tüneteire, annak felismerésére, a demenciával élők speciális gondoskodási és gondozási igényeire, és az őket gondozó családtagok, szakdolgozók feladataira és munkájára, céljuk pedig hozzájárulni a demenciával kapcsolatos kihívásokra adható hatékony társadalmi válaszok megtalálásához, ezáltal is segítve az érintett betegeket, a családokat és az ellátórendszer fejlesztését.”