Az Argylle: A szuperkém bizonyos értelemben beleillik abba az oldschool mozizós irányzatba, amit a Top Gun – Maverick és az Imádlak utálni is képvisel. Miközben a Marvel-univerzum rosszabb napjait éli, a pár évtizede még a virágkorukat élő műfajok lassan visszatérnek. Újra eljöhet a romkomok, vagy éppen a faék egyszerűségű akciófilmek kora a fősodorban. Az Argylle igazi fordulatos, akciódús kémfilm, ami ugyan parodizálja a műfaji kliséket, de közben komolyan is veszi magát. És úgy tűnik, ma erre a kettősségre, a fricskára és a konvencióra is szükség van.
Matthew Vaughn új filmje nem játszik a nézői figyelemmel: egy ingergazdag, lendületes jelenettel nyit. Dua Lipa és Henry Cavill tánca hamar népszerű lett a közösségi oldalakon, és nem véletlenül: szexi, sikkes és vicces egyszerre. A zöld és arany szín kombója harmonikusan kapcsolódik össze, Lagrange csillámló koktélruhája rímel fénylő szőke frizurájára, Argylle fenyőzöld bársonyöltönye pedig arisztokratikus külsőt kölcsönöz a sármos kémnek. Mégis van valami röhejes az egész jelenetben: olyan érzésünk támad, mint mikor a gyönyörűen terített asztalon a porcelán mellett műanyag evőeszközök vannak.
Táncukban őrületes figurákat mutatnak be, még helikoptereznek is: Lagrange lábai közé kapja a férfit, vállain terpeszt, miközben körbe-körbe forognak.