A két díszes főkapuján olvasható feliratai miatt egyesek Phőnix-, mások Turul-házként emlegetik a Tátra, a Katona József, a Pannónia és a Raoul Wallenberg utcák által határolt újlipótvárosi házat, egy dologban azonban mindenki egyetért: az egész tömböt elfoglaló bérház valódi város a városban, hiszen az 1928–1929-ben 146 lakással létrejött monstrum valóságos zárványt képez a Nagykörúttól alig néhány lépésnyire lévő településszövetben.
A Jónás Dávid és öccse, Zsigmond tervei szerint, az egykor a világ számos országában jelenlévő Phönix Életbiztosító, illetve magyar leágazása, a Turul Magyar Országos Biztosító Intézet közös projektjeként létrejött épületet sokan legalább két évtizeddel fiatalabbnak gondolják, hiszen számos részletében a Rákosi-kor derekán fel-, annak alkonyán pedig nyom nélkül eltűnt szocreál jegyeit idézik, bár kapuzatukkal egyértelműen tükrözik a születésük korát, kissé hajazva az időszak felkapott építésze, Wälder Gyula munkáira.
A Turul-ház (nevezzük inkább így) nem csak méretével jelent zárványt, hiszen a három–négyszobás lakásokból több szomszédjához hasonlóan legalább két évtizeden át margitszigeti termálvíz folyt, utcafrontján pedig az átadás pillanatától kezdve működött