Ritka, hogy egy modern nagyváros teljes megújulását és feltámadását egy építészeti alkotásnak tulajdonítsák, de Bilbao esetében mégis régóta használják a Guggenheim-hatás (vagy Bilbao-hatás) kifejezést. Nagyon leegyszerűsítve azt szokás érteni ez alatt, hogy a legnagyobb baszk település annak köszönhetően lett szürke gyárvárosból egy csapásra virágzó turistacélpont, hogy felhúztak a központjában egy különleges, modern épületet, melyet egy világhírű építész tervezett. Ez volt a Guggenheim Múzeum bilbaói épülete, Frank Gehry munkája, melyet 1997-ben nyitottak meg, és azóta évről évre tömegek látogatják, ezzel párhuzamosan pedig a városban is fellendült a turizmus.
A modellt azóta is példaként emlegetik a sikeres városfejlesztésre, például a városligeti múzeumépítkezésekért felelő Baán László miniszteri biztos így hivatkozott rá:
Mielőtt felépült ez a múzeum, Bilbao egy lepusztult iparváros volt, mára viszont, a különleges múzeumépület vonzerejének köszönhetően a nemzetközi kulturális turizmus egyik kedvelt célpontja lett, ami döntően hozzájárult az egész város revitalizációjához. Ezt a jelenséget, hogy akár egyetlen kiemelkedő kortárs múzeumépület újrapozicionálhatja egy város helyét a nemzetközi kulturális térképen, úgy emlegetik azóta: Bilbao-effektus