A sajt a tej elrugaszkodása a halhatatlanság irányába, metafizikai esszencia
– mondja egy svájci sajtgurut idézve Bányász Jóska, a karizmatikus gyergyóújfalui parasztgazda. Szavainak nemcsak a szobában pillanatokra beálló csend ad nyomatékot, de az általa hozott jókora, lyukacsos sajtarab is, ami előttünk hever az asztalon, és amiről alig tudom levenni a szemem, miközben folytatja világlátása kifejtését. Bányász Jóskát hallgatva tényleg nem tűnik túlzásnak, hogy az ételnek lehet – sőt: kell, hogy legyen – filozófiája, még ha ez a szófordulat sokszor csak a gasztronómiai marketing egyik elcsépelt közhelyének tűnik is.
Szajki Bálint / 24.hu Bányász József