A magyarság történelme vérrel és háborúkkal terhes, mondhatni túlterhelt: néhány korai hódítást kivéve az ország folyamatos önvédelemre kényszerült, évszázadokig nem lehetett a maga ura. Talán ezért is élnek a köztudatban sokkal élénkebben a vesztes csatáink, az elbukott háborúink Muhitól Mohácson át Trianonig és a szovjet megszállásig, mint a nagy diadalok. Merthogy ilyenekből is akad szép számmal: egyes győzelmek egyenesen a nemzet megmaradását jelentették, míg mások ugyan csak átmeneti sikert hoztak, mégis felfigyelt rájuk a világ.
A brentai csata
A honfoglalás utáni, kalandozásoknak nevezett hadjáratok a zsákmányszerzésen túl komoly külpolitikai, diplomáciai célokat is szolgáltak. Mint 899-ben, amikor őseink Arnulf keleti frank király szövetségeseként I. Berengár itáliai király ellen vonultak. Az ellenük küldött, állítólag háromszoros túlerőben lévő lovagsereget kisebb csapatok színlelt megfutamodásokkal csalták maguk után a Brenta folyóhoz, amelynek túlpartján a magyar főerő állomásozott. A vasba öltözött vitézeknek nehézkes lett volna az átkelés, ráadásul a magyarok alkudozni kezdtek: minden zsákmány, foglyot visszaadnak a szabad elvonulás fejében.