Best WordPress Hosting
 

„Azért iszom, mert le vagyok törve, és azért vagyok letörve, mert iszom” – kiránthat-e a szerelem a függőség csapdájából?

Aki Kaurismäki újra megmutatta, hogy az élet apróságainak láttatása több derűvel és sírós nevetéssel kecsegtet, mint bármilyen jól átgondolt és felépített poén. A történetmesélés terén pedig jobban vonzzák az apró mesék, mint a grandiózus narratívák, de ez nem jelenti azt, hogy érdektelen a mondanivalója, ellenkezőleg. Jobban félünk egy cetlire firkált telefonszám elvesztésétől, mint bármilyen visszaszámlálós, világmegsemmisítő atombomba felrobbanásától. A Hulló leveleket nehéz lenne elhelyezni az időben, mégis van aktualitása és érzékletesen beszél a ma emberének közérzetéről, dilemmáiról, szorongásairól.

A filmben szinte folyamatos a háttérzaj: ez a nyomasztó, vészjósló hang a háború hangja. Feketén, félelmetesen árad a két főszereplő rádiójából. Míg a tárgyak, dallamok, hangulatok eltérő generációs alapélményeket fognak meg, az orosz-ukrán háború témája a jelenbe ágyazza a szerelmespár történetét. A ‘80-as évek szintis űrzenéjét idézi a kocsmában fellépő lánybanda, az Ansa lakásában a régi rádiótól a lámpaburáig minden egyfajta hatvanas évek utánérzés. Nincs Facebook, nincs érintőképernyő: ez a „felírom a címem egy cetlire”, és a „négy órát állok a mozi előtt, hátha erre sétálsz valamikor” időszaka. A sűrű nosztalgiába mégis beleillenek az olyan egyértelmű aktualitások, mint a mariupoli szülészeti klinika bombázása vagy A holtak nem halnak meg című film, amit Ansa (Alma Pöysti) és Holappa (Jussi Vatanen) első randevújukon néznek meg. Klasszikus hollywoodi romantikát idéz, ahogy megbabonázva bámulják a vásznat, azonban amikor meglátjuk mit figyelnek ennyire áhítatosan, kibuggyan belőlünk a nevetés: az Adam Driver-ös, zombis öldöklés rettenetesen erős kontrasztot képez a szerelmesekkel, így a „randifilm”-poén sikere garantált. Ennél már csak a Taxisofőr főszereplőjének választása ügyetlenebb, aki kiszemeltjét egy pornós mozira viszi első találkájuk alkalmával.

IMDB Alma Pöysti és Jussi Vatanen a Hulló levelek című filmben

Rigó, rigó, szederinda: grúz film nyerte el a 19. CineFest fődíját

Elena Naveriani grúz rendező Rigó, rigó, szederinda című filmje kapta a 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Pressburger Imre-díjat. A fesztivál nagydíját, a Zukor Adolf-díjat a neves finn rendező, Aki Kaurismäki Hulló levelek című alkotásának ítélte oda a zsűri. A filmmustra szombati záróünnepségén a közönségdíjat Tóth Barnabás Mesterjátszma, valamint Bánovits Ottó és Takó Sándor Nikola Tesla – A fény gyermeke című alkotása kapta.

A CineDocs kategória díját David Gutnik Két fal uralma című filmje érdemelte ki, a legjobb rövidfilm Lucas Bacle A gondozó című alkotása lett. A CineNeWave kategória díját Dóczé Péter Nyugalom megzavarására alkalmas című alkotása kapta. A magyar animáció ifjú tehetségének járó Dargay Attila-díjat Ivády Tamás vehette át. A fődíj mellett a Rigó, rigó, szederinda című alkotás elnyerte az Art Mozik Nemzetközi Szövetségének CICAE díját, valamint a filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a FIPRESCI legjobb nemzetközi filmnek járó díját is. Szelestey Bianka Mintha kéne című rendezése a FIPRESCI legjobb magyar kisfilmnek járó elismerését kapta, a Nemzetközi Ökumenikus Zsűri díját pedig Tudor Giurgiu Libertate ’89 – Nagyszeben című alkotásának ítélték oda.

Életműdíjjal ismerték el az idén hetvenöt éves, Kossuth- és Balázs Béla-díjas Almási Tamás rendező munkásságát, aki negyvennél is több filmet készített. Az Európai Mozi Nagykövete díjával a legkülönbözőbb nemzetiségű filmekben, többek között Lars von Trier filmjeiben 1991 óra rendszeresen látható Jean-Marc Barr munkásságát ismerték el, aki a zsűri elnökeként a fesztivál teljes időtartama alatt Miskolcon maradt.