Best WordPress Hosting
 

Aprócska gombhoz varrja a kabátot a Nicola Tesla – A fény gyermeke

Komplexusos nemzet vagyunk, hát imádjuk megragadni az alkalmat, hogy a magyarok nagyszerűségét ünnepeljük. Frei Tamás riportok tucatjait vitte sikerre azzal az egyszerű trükkel, hogy a világ legváratlanabb helyein is felkutatta a helyi honfitársat, a „magyarok nagyszerűsége” zsáner örökre sikerre lesz ítélve, s hogy e hősök miért nem boldogulhattak itthon, azt jobb nem firtatni. A Bánovits Ottó és Takó Sándor által jegyzett Nikola Tesla – A fény gyermeke című új doksi lép egyet előre ebben a törekvésben, és olyan nüanszban talál okot némi nemzeti büszkeségre, amire nem sok példát láttunk eddig: a magyar doksi állami támogatással ünnepli a szerb-amerikai tudóst azon egyszerű apropóból, hogy egy anekdota szerint egy magyar barát, Szigeti Antal jelenlétében, a budapesti Városligetben esett le neki karrierje egyik nagy tantusza.

Kedves történet, bár azzal, hogy ettől több közünk van-e Teslához, mint bárki másnak, azért vitatkoznék – mondjuk pár éve Tesla-musical is készült itthon, szóval akad itt egy vékonyka trendszerűség. Ám a Cinefesten debütált filmnek ezzel együtt is lehet örülni: a természettudományos képzés népszerűsítéséhez minden eszköz jól jön. Az azonban kérdés, hogy az alkotók szándéka szerint hiánypótlónak szánt film egy rendhagyó fizikaóra keretein túl hogyan állná meg a helyét.

Első ránézésre ugyanis tökéletes iskolai mozidélután-alapanyagról beszélünk: a film alig hosszabb egy óránál, kicsit ráhúzva egy iskolai tanórára épp belefér, és azt az egyet nem lehet elvenni tőle, hogy érdekesebben meséli el az egyenáram-váltóáram dilemmát, mint az átlagos fizikatanár. Beszélnek benne a magyar mérnökszakma nagy tanítói, ráadásul olyan érdekesen, hogy az ember szinte kedvet kap, hogy megerőltesse az agyát, és megpróbálja ezt, a világunkat átformáló jelenséget kicsit jobban megérteni annál, mintsem, hogy az elektromos áram

Rigó, rigó, szederinda: grúz film nyerte el a 19. CineFest fődíját

Elena Naveriani grúz rendező Rigó, rigó, szederinda című filmje kapta a 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Pressburger Imre-díjat. A fesztivál nagydíját, a Zukor Adolf-díjat a neves finn rendező, Aki Kaurismäki Hulló levelek című alkotásának ítélte oda a zsűri. A filmmustra szombati záróünnepségén a közönségdíjat Tóth Barnabás Mesterjátszma, valamint Bánovits Ottó és Takó Sándor Nikola Tesla – A fény gyermeke című alkotása kapta.

A CineDocs kategória díját David Gutnik Két fal uralma című filmje érdemelte ki, a legjobb rövidfilm Lucas Bacle A gondozó című alkotása lett. A CineNeWave kategória díját Dóczé Péter Nyugalom megzavarására alkalmas című alkotása kapta. A magyar animáció ifjú tehetségének járó Dargay Attila-díjat Ivády Tamás vehette át. A fődíj mellett a Rigó, rigó, szederinda című alkotás elnyerte az Art Mozik Nemzetközi Szövetségének CICAE díját, valamint a filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a FIPRESCI legjobb nemzetközi filmnek járó díját is. Szelestey Bianka Mintha kéne című rendezése a FIPRESCI legjobb magyar kisfilmnek járó elismerését kapta, a Nemzetközi Ökumenikus Zsűri díját pedig Tudor Giurgiu Libertate ’89 – Nagyszeben című alkotásának ítélték oda.

Életműdíjjal ismerték el az idén hetvenöt éves, Kossuth- és Balázs Béla-díjas Almási Tamás rendező munkásságát, aki negyvennél is több filmet készített. Az Európai Mozi Nagykövete díjával a legkülönbözőbb nemzetiségű filmekben, többek között Lars von Trier filmjeiben 1991 óra rendszeresen látható Jean-Marc Barr munkásságát ismerték el, aki a zsűri elnökeként a fesztivál teljes időtartama alatt Miskolcon maradt.