Lakhatási válság van a kelet-közép-európai régióban, szinte mindenhol küzdenek a városok azért, hogy elegendő megfizethető otthont biztosítsanak az embereknek. A korábbi ipari területeken indult barnamezős beruházások hulláma most új városnegyedeket hoz létre, bár vitatható, hogy ezek mennyire segítik a lakhatási válság megoldását.
Az utóbbi években egyre inkább luxussá vált lakást vásárolni Kelet-Közép-Európában, különösen a fővárosokban. Az alacsony újlakás-kínálat, az ingatlanpiaci spekuláció és az emelkedő építőipari árak okozta drágulás miatt egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy Budapesten, Prágában vagy Szófiában saját lakásuk legyen. A bérleti díjak is az ingatlanárakhoz hasonló mértékben nőnek, így sokaknak, különösen a fiatalabb generációnak igazi kihívássá vált a lakhatás megoldása.
Eközben a régiós városközpontokban található hatalmas egykori ipari telephelyek új városrészekké alakulnak át. Kérdéses azonban, hogy ezek az óriásprojektek mekkora segítséget nyújtanak a lakhatási válság enyhítésében. Az új városnegyedek létesítésében rejlő potenciális előnyöket – mint a megfizethető lakhatás megteremtése és a kialakításukba való beleszólás – nem igazán tudják kihasználni a városok. Megköti a kezüket, hogy rendkívül nagy a szükség az új lakásokra, és az is, hogy az önkormányzatok minimálisra csökkent ingatlanvagyona, ami nem sok alapot ad bármilyen beleszólásra a területükön fekvő fejlesztésekbe.