„A Jézus-adaptációnak két nagy időszaka volt: a korai Jézus-filmek 1900 körül (Lumiére, Mélies, Zecca, Jasset néma rövidfilmjei) és az 1960-as évektől nagykorú, modern filmművészet nagyszabású Jézus-adaptációi (Pasolini, Zeffirelli, Scorsese alkotásai). A Jézus-film vagy passiófilm műfaja, mint a Biblia-adaptáció, és azon belül az evangéliumok feldolgozásának egyik formája, tehát egyidős a filmművészet történetével” – írta Korcsog Balázs Kamera a Golgotán című esszéjében, 2004-ben.
Ám példának okáért, Zeffirelli vidám Jézus-ábrázolásához képest Mel Gibsoné szó szerint húsbavágó volt kereken húsz évvel ezelőtt, mikor elkészítette A passiót. Már a megjelenésekor botrányfilmként aposztrofálták a kritikusok, noha ez inkább csak Gibson hollywoodi történetmesélésének velejárója volt, mintsem a rendező vélt vagy valós zsidóellenessége mutatkozott volna meg a kétórás filmben.
Mitől ennyire ellentmondásos Gibson filmje? Alkotói előítélet? A naturalista stilizáció? Rásüthető a botrányos jelző 2024-ben? Milyen együtthatók miatt lett A passióból olyan film, ami még húsz évvel a premierje után is vitákat képes gerjeszteni?