Best WordPress Hosting
 

Vidnyánszkyt támadják a fideszes megmondóemberek, amiért színpadra viszi Marx Tőkéjét

Bayer Zsolt és a Schmidt Máriához közeli Kommunizmuskutató Intézet igazgatója is nekiment Vidnyánszky Attilának, miután utóbbi nemrég bejelentette, hogy jövőre a Nemzeti Színházban megrendezi Karl Marx A tőkéjét. Bár a Nemzeti Színház igazgatója fontos és kiemelt szereplője a fideszes kultúrpolitikának, Marxszal a jelek szerint átlépte a vörös vonalat.

A Telex most ismerteti a nyilatkozat visszhangját a kormányoldalon: először Bayer Zsolt szólalt meg, amikor a Magyar Nemzetben ironikusan azt írta, Vidnyánszky a Tőke után megrendezhetné Vlagyimir Iljics Lenin klasszikusát, A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című alapművet, és a rendező figyelmébe ajánlotta Molnár Áront (NoÁr) is, sőt, a színész szerinte a főszerepet is eljátszhatná Engels A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című művének adaptációjában, melyben Bayer Nagy Ervinnek és Alföldi Róbertnek is szerepet adna. Bayer Zsolt azzal is viccelődött, Vidnyánszky akár a Kommunista kiáltványt is színpadra állíthatná, melyben Magyar Péter is feltűnhetne „az Európát bejáró kísértet” szerepében, míg a Kommunista kiáltvány áriát Rost Andrea énekelné. Végül Bayer azt is felvetette ironikus hangvételű cikkében, hogy ezzel egy időben Máté Gábor megrendezhetné a Mein Kampfot a Katonában.

Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója Schmidt Mária blogján közzétett írásában azonban már semmi nyoma az iróniának:

Vajda Mihály óva intett attól, hogy humortalanul gondolkodjunk a világról

Én nem a haláltól, hanem a meghalástól félek – azt hiszem, sokan összekeverik a kettőt. A meghalás lehet csúnya, láttam embereket meghalni. Nem a semmitől, a megsemmisüléstől félek, csak azt sajnálom, hogy ezt a néha nagyon is undorító világot nem fogom többé látni. Igen, ebből a szempontból jó dolog a keresztény tanítás: meghalunk, de utána még van esélyünk összejönni a haverokkal megbeszélni a világtörténelem alakulását

– mondta egy 2007-es interjúban az akkor hetvenes évei elején járó Vajda Mihály, akit jó másfél évtizeddel később, a 90 felé közelítve ért a halál november végén. A fenti idézet nemcsak frappáns, de tömörségében is jól megragadja Vajda személyiségét és filozófusi habitusát, hiszen egyszerre van meg benne a kíméletlen szembenézés az emberi lét végességével, a komfortos önhazugságokkal való leszámolás, a rigorózus fogalmi pontosság igénye, a más világnézetek iránti tisztelet, illetve a mindezt összetartó játékosság és humor. Ez utóbbi korántsem mellékes adalék, ellenkezőleg: központi elem. Talán nem véletlen, hogy több nekrológ is a filozófiailag megalapozott derűt, az iróniát és a nagy nevetéseket említi Vajda Mihály – vagy ahogy barátai nevezték: Misu – egyik fontos hagyatékaként.

Így van ezzel Valastyán Tamás egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének igazgatója is, akinek – a hatalmas élményt nyújtó beszélgetések és az elgondolkodtató, vagy egyenesen megrendítő írásai mellett – szintén a vele való együttnevetés fog hiányozni a legjobban.

Marx fejét kapta a keresztre feszített Jézus drMáriás új festményén

A Tudósok énekeseként is ismert Munkácsy-díjas festőművész, drMáriás (Máriás Béla) az elmúlt években sorra ontotta magából a furcsábbnál furcsább aktuálpolitikai felhangú képeket, a péntek délelőtt, a Facebookon közzétett művére azonban nem lehetett felkészülni: a szép hosszú nevű „Nyugi, csak napozok! S nem lógok, hanem fekszem! De így is sokkal többet szenvedtem…” középpontjában ugyanis a keresztre feszített Jézus Krisztus áll, fejét azonban Karl Marxéval cserélte fel.

A 100 x 80 centiméteres, valószínűleg frissen elkészült akrilfestményhez a művész a következő kommentárt fűzte:

„Most nyaral, erőt gyűjt a mögötte felsejlő természet-mátrixből, de hamarosan visszatér és újra lecsap.”