Archívum címkék: karl marx

Én nem a haláltól, hanem a meghalástól félek – azt hiszem, sokan összekeverik a kettőt. A meghalás lehet csúnya, láttam embereket meghalni. Nem a semmitől, a megsemmisüléstől félek, csak azt sajnálom, hogy ezt a néha nagyon is undorító világot nem fogom többé látni. Igen, ebből a szempontból jó dolog a keresztény tanítás: meghalunk, de utána még van esélyünk összejönni a haverokkal megbeszélni a világtörténelem alakulását

– mondta egy 2007-es interjúban az akkor hetvenes évei elején járó Vajda Mihály, akit jó másfél évtizeddel később, a 90 felé közelítve ért a halál november végén. A fenti idézet nemcsak frappáns, de tömörségében is jól megragadja Vajda személyiségét és filozófusi habitusát, hiszen egyszerre van meg benne a kíméletlen szembenézés az emberi lét végességével, a komfortos önhazugságokkal való leszámolás, a rigorózus fogalmi pontosság igénye, a más világnézetek iránti tisztelet, illetve a mindezt összetartó játékosság és humor. Ez utóbbi korántsem mellékes adalék, ellenkezőleg: központi elem. Talán nem véletlen, hogy több nekrológ is a filozófiailag megalapozott derűt, az iróniát és a nagy nevetéseket említi Vajda Mihály – vagy ahogy barátai nevezték: Misu – egyik fontos hagyatékaként.

Így van ezzel Valastyán Tamás egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének igazgatója is, akinek – a hatalmas élményt nyújtó beszélgetések és az elgondolkodtató, vagy egyenesen megrendítő írásai mellett – szintén a vele való együttnevetés fog hiányozni a legjobban.