Egész mondatokat sikerült kinyerni a modern technológia segítségével az egyik elszenesedett papirusztekercsből, amit egy kétezer éve vulkáni hamu alá temetett herculaneumi luxusvillában találtak. Az egyetlen fennmaradt, eredeti ókori könyvtár rengeteg rég elveszett művet rejthet, de az érintetlen tekercsek belsejéhez eddig nem lehetett hozzáférni a szétroncsolásuk nélkül. Most a képalkotó eljárások és a mesterséges intelligencia fejlődése lehetővé tette a tekercsek virtuális kigöngyölését. A február elején bejelentett tudományos áttörést három huszonéves diák hajtotta végre.
Archívum címkék: filozófia
Bulvárfilozófia vagy igazi bölcselet? – Puzsér Róbert Metafizika című könyvéről
Hibái és hiányosságai ellenére Puzsér Róbert olyan könyvet tett le most a magyar kultúra asztalára (a bulvár és a közélet bolhacirkuszát messze maga mögött hagyva), amely nemcsak nagyot puffant, de valóban fajsúlyos, magvas, az olvasó teljes lényét igénybe vevő, biztos kézzel megírt, inspiratív mű – írja Tornai Szabolcs. Vendégszerzőnk maga is író, legutóbbi műve egy filozófiai regény (Szófia címmel tavaly jelent meg), végigolvasta hát Puzsér Róbert Metafizika című új könyvét, hogy megmutassa, mivel állt elő „korunk éjsötét médialovagja”. Kritika.
Vajda Mihály óva intett attól, hogy humortalanul gondolkodjunk a világról
Én nem a haláltól, hanem a meghalástól félek – azt hiszem, sokan összekeverik a kettőt. A meghalás lehet csúnya, láttam embereket meghalni. Nem a semmitől, a megsemmisüléstől félek, csak azt sajnálom, hogy ezt a néha nagyon is undorító világot nem fogom többé látni. Igen, ebből a szempontból jó dolog a keresztény tanítás: meghalunk, de utána még van esélyünk összejönni a haverokkal megbeszélni a világtörténelem alakulását
– mondta egy 2007-es interjúban az akkor hetvenes évei elején járó Vajda Mihály, akit jó másfél évtizeddel később, a 90 felé közelítve ért a halál november végén. A fenti idézet nemcsak frappáns, de tömörségében is jól megragadja Vajda személyiségét és filozófusi habitusát, hiszen egyszerre van meg benne a kíméletlen szembenézés az emberi lét végességével, a komfortos önhazugságokkal való leszámolás, a rigorózus fogalmi pontosság igénye, a más világnézetek iránti tisztelet, illetve a mindezt összetartó játékosság és humor. Ez utóbbi korántsem mellékes adalék, ellenkezőleg: központi elem. Talán nem véletlen, hogy több nekrológ is a filozófiailag megalapozott derűt, az iróniát és a nagy nevetéseket említi Vajda Mihály – vagy ahogy barátai nevezték: Misu – egyik fontos hagyatékaként.
Így van ezzel Valastyán Tamás egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének igazgatója is, akinek – a hatalmas élményt nyújtó beszélgetések és az elgondolkodtató, vagy egyenesen megrendítő írásai mellett – szintén a vele való együttnevetés fog hiányozni a legjobban.
Tragikus balesetben halt meg Albert Camus
Albert Camus Nobel-díjas francia író, filozófus, az egzisztencialista filozófia egyik legfontosabb alakja 110 éve, 1913. november 7-én született. Véleménye miatt hatóságok nem nézték jó szemmel munkásságát, saját lapját be is tiltották, a második világháború során pedig menekülésre is kényszerült – írja az MTI.
Nehéz gyermekkorától a második világháborúig
Az akkor francia uralom alatt álló Algériában a napvilágot, apja egy évvel később elesett az első világháborúban, írástudatlan és csaknem teljesen süket anyja takarításból tartotta el a családot. Camus iskolájának legkiválóbb diákjai közé tartozott és a sportban is jeleskedett, később az algíri egyetemre iratkozott be. Megélhetését alkalmi munkákból biztosította: dolgozott a meteorológiai intézetnél, autóalkatrész eladóként és magántanítványokat is vállalt.
Már évezredekkel ezelőtt ufókról írhattak a nagy gondolkodók
Régóta foglalkoztatja már az embereket az a kérdés, hogy vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban. Jóllehet a csillagászok sokáig azt sem tudták megállapítani, hogy más bolygók is vannak a Naprendszerben, a görög és római filozófusok már időszámításunk előtt felfedeztek furcsa jelenségek az égbolton – írja az IFLScience.
A Kr. e. 223 és 91 között keletkezett első említésekben égi tűzről, és a Nap éjszakai feltűnéséről írtak. A kutatók szerint ezek a beszámolók jól illeszkednek a 11 éves sarki fény ciklusokhoz, ami minden bizonnyal magyarázatot ad arra, amit láttak.
A beszámolók nagy valószínűséggel megmagyarázhatók meteoritokkal, és más természeti jelenségekkel is, ugyanakkor itt még senkiben nem vetődött fel a kérdés, hogy léteznek-e rajtunk kívül más fajok a világban.
Ő volt a a „kultúripar” kritikusa
A zeneesztétikára specializálódott Theodor Adorno (1903–1969) a XX. század egyik legjelentősebb és legtöbbet idézett műve, a Max Horkheimmerrel közösen írt A felvilágosodás dialektikája című mű szerzője. A könyv az előemésztett, könnyen és gyorsan fogyasztható kapitalista tömegkultúrát előállító rendszer – például Hollywood és a kereskedelmi televíziózás – leírására bevezette a „kultúripar” fogalmát, és ezzel hozzájárult az 1968-as diáklázadások intellektuális megalapozásához. Sok mindent elmond az államszocialista Magyarország szellemi életéről, hogy a marxizmusból inspirálódó Frankfurti Iskola egyik csúcsteljesítményeként számon tartott mű csak 1990-ben jelenhetett meg magyarul.
Frankfurti Iskolának a Frankfurti Egyetem Társadalomkutatási Intézete körüli baloldali gondolkodókat tartjuk, közülük az Adornónál egy nemzedékkel fiatalabb, immár 94 éves Jürgen Habermas máig aktív véleményformáló. A Frankfurti Iskola első, „nagy” generációja közé olyan megkerülhetetlen filozófusok tartoztak Adorno társaságában, mint a Társadalomkutatási Intézetet (Institut für Sozialforschung) vezető Max Horkheimer, Walter Benjamin, vagy a fogyasztói társadalmat kritizáló, Az egydimenziós ember című 1964-es elemzésével világhírnévre szert tevő Herbert Marcuse. Ők kivétel nélkül a nácizmus üldözöttjei lettek: Walter Benjamin nem is élte túl a világháborút, Franciaország német megszállása elől továbbmenekülve követett el öngyilkosságot 1940-ben; de a többiek az Egyesült Államokba távoztak.
Német emigránsként Amerikában – ahol telibe kapta őket a kapitalista tömegkultúra – arra kezdték keresni a választ, hogy a XVIII. századi felvilágosodás után miképp következhetett el Európa XX. századi elsötétülése, miképp juthattak hatalomra a nácik szülőföldjükön, a „filozófusok és költők honában”, és az egyik első számú kultúrnép miképp lehetett felelős a holokausztért. Emellett fontos tapasztalata volt a baloldali filozófusoknak az 1930-as évek sztálini terrorja, legalábbis amit arról megtudhattak. Adorno és Horkheimer úgy vélték, hogy alapjaiban kell újragondolni a felvilágosodás utáni másfél évszázad történetét. Ahogy a Lukács György-tanítvány Almási Miklós 1957-ben írta a Magyar Filozófiai Szemlében: ami