Best WordPress Hosting
 

César-díj: Tarolt az Egy zuhanás anatómiája, a Négy nővér rendezője a gázai gyerekek „lemészárlása” ellen szólalt fel

Tarolt az Egy zuhanás anatómiája a César-díj kiosztóján. A Justine Triet rendezésében készült lélektani krimit hat kategóriában díjazta péntek este a francia filmakadémia. A tavalyi cannes-i fesztiválon az Arany Pálmát is elnyert film kapta meg a legjobb filmnek, a legjobb rendezésnek, a legjobb forgatókönyvnek (Justine Triet és Arthur Harari), a legjobb férfi mellékszereplőnek (Swann Arlaud), a legjobb vágásnak (Laurent Sénéchal) járó elismerést. A film főszerepét alakító, német Sandra Hüller a legjobb színésznőnek járó szobrot vehette át.

„Szeretném ezt a Césart minden olyan nőnek ajánlani, akik csapdában érzik magukat a döntéseikben, a magányukban, azoknak, akik soknak érzik magukat, és azoknak, akik úgy érzik, hogy kevesek, azoknak, akik sikeresek és azoknak, akik elbuknak, és végül azoknak, akiket megbántottak, és azoknak, akiknek sikerül felszabadulniuk azzal, hogy kimondták a véleményüket. És azoknak is, akiknek ez nem sikerül” – mondta a rendező a díj átvételekor az MTI tudósítása szerint. Tárgyalótermi drámája (kritikánk), amelyet eddig több mint másfél millióan láttak a francia mozikban, több kategóriában jelölt az idei Oscar-díjak versenyében is.

A legjobb dokumentumfilm a Négy nővér című tunéziai-francia film lett, Kaouther Ben Hania rendezésében (kritikánk). A film egy tunéziai csonka családról szól, és bemutatja, mi indította rá a két idősebb lánytestvért, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. Ben Hania köszönőbeszédében az izraeli–palesztin konfliktusban is beszélt, és a gázai Egészségügyi Minisztérium adatait idézte arról, hogy már tízezer palesztin gyerek halt meg a háborúban.

Két nővért elragadott az Iszlám Állam, meg lehet-e menteni a másik kettőt?

„Őrültek”, „ezeknek átmosták az agyát”, „nagyon durván manipulálhatták őket” – ilyen és ehhez hasonló, azonnali ítéleteket szoktunk hozni magunkban, amikor arról olvasunk az újságban, hogy messziről érkező fiatalok önként csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Ezekkel a történésekkel az utóbbi években leginkább a mínuszos hírek között találkozhattunk, mert nem is nagyon szokott érdekelni bennünket, európai olvasókat, hogy milyen rémségek zajlanak a Közel-Keleten. Azért örömteli, hogy a tunéziai Kaouther Ben Hania remek dokumentumfilmjét, a Négy nővért beválogatták a tavalyi cannes-i fesztivál versenyprogramjába, idén pedig Oscar-díjra is jelölték, mert így a magyar mozikba is eljutott. Közelebb jöttek hozzánk azok, akiknek „átmosták az agyát”, és az derülhet ki róluk, hogy nem is mosták át, hanem az Iszlám Állam tűnt számukra a legjobb választásnak.

A címbeli nővérek történetére az anyjuk hívta fel a világ figyelmét 2016-ban. Olfa Hamruni akkoriban több tunéziai és külföldi lapnak is nyilatkozott róla, hogy két lányát, Ghofránt és Rahmát letartóztatták Líbiában az Iszlám Állam egyik emírjének felszámolt főhadiszállásán. Olfa kétségbeesetten vissza akarta kapni a lányait, de erre esélye sem volt: azóta is mindketten másfél évtizedes börtönbüntetésüket töltik. Ben Hania hat évvel a történtek után kereste fel Olfát, aki két kisebb, most tinédzser korú lányával él együtt.

A rendező meggyőzi róla a családot, hogy meséljék újra közös történetüket úgy, hogy a két idősebb nővért színésznők játsszák, mint ahogy a „megterhelő” jelenetekben Olfát is színésznő helyettesíti. Már akkor kényszerűen mosolygunk ezen, mikor először elhangzik, mert sejtjük, hogy Olfáék kálváriájának csak megterhelő jelenetei lesznek.