A hirtelen és extrém korán berobbant tavasz teljesen felborította a természet rendjét. Már februárban aktiválódtak a csípőszúnyogok, sorra dőltek a melegrekordok, többször átléptük a 30 Celsius-fokos napi maximumot, ami definíció szerint is hőségnapnak számít. Hamar zöldbe borult a táj, virágot bontottak a gyümölcsfák, a tavaszi virágok többsége pedig – kis túlzással – már le is virágzott addigra, amikor normál esetben épp csak bontogatniuk kellett volna a szirmaikat.
Mondhatni, idén úgy viharzott el mellettünk a tavasz, hogy észre sem vettük, mert élveztük a meleget, jólesett egyik napról a másikra nyári üzemmódba váltani. Aztán a virágzó, sőt, helyenként már-már elnyílt orgonabokrok képében szembe jött a valóság. A tavasz egyik legillatosabb és talán legkedveltebb virága az anyák napi köszöntés elengedhetetlen díszlete, ballagási csokrok alapkelléke. De hol vannak még ezek a dátumok?
Először csak sötét pletykaként terjedt, mára viszont mind többek szilárd meggyőződésévé vált az elképzelhetetlen: anyák napjára nem lesz orgona.