Egy országhatár különös képződmény. Egyfelől a képzelet terméke, puszta fikció, elvont eszme, vonal egy papírlapon. Másfelől a legvéresebb valóság, amit nemcsak a tájat kettéhasító kerítések, falak és szögesdrótok demonstrálnak a maguk barátságtalan módján, de az a tény is, hogy sokan akár az életüket adják azért, hogy pár kilométerrel odébb húzódjon. Ez a kettősség nyűgözte le a fiatal holland újságírót, Milo van Bokkumot is, aki teljes könyvet szentelt a témának, megvizsgálva a világ legérdekesebb országhatárait.
A határok ellentmondásos jellege vonzott. A határon minden megváltozik, miközben többnyire semmi sem változik. Két világ ütközik egymással, és néha néhány méter jelenti a demokrácia és diktatúra, két nyelvterület, vagy épp egy és ugyanazon bűntett két eltérő mértékű büntetése közti különbséget
– írja Határok című, magyarul is megjelent könyvében Bokkum, aki legutóbb tavasszal járt Budapesten a PesText irodalmi fesztiválon. A 24.hu-nak még korábban adott interjút, melynek során felidézte, hogy gyerekkorában is gyakran kirándultak a holland-német-belga hármashatárra, és már akkor sem tudott betelni a gondolattal, hogy egyik lábával épp otthon, Hollandiában, míg a másik lábával már külföldön áll. Ebből a bizsergető érzésből fakadhatott térképek iránti megszállottsága, ami a mai napig töretlenül kitart. Találkozásunkkor mosolyogva mesélte, hogy azért is érzi annyira testhezálló foglalkozásnak az újságírást, mert ez az a munkakör, ahol akkor is hihető, hogy dolgozol, ha épp a Google Maps van megnyitva a képernyődön. Vele ez elég gyakran előfordul, merthogy állandóan a térképeket bújja.