Jelentkezett lapunknál egyik olvasónk, akinek a férje tavaly áprilisban halt meg. A közös tulajdonú nyaralójuk gázórája az elhunyt házastárs nevén volt, és az özvegy hiába próbálta tavaly hét alkalommal is (személyesen, e-ügyintézéssel, emailben segítséget kérve) átíratni a gázórát a saját nevére – nem sikerült. Nem azért, mert nem boldogul a hivatalos ügyekkel – a villanyórával például elsőre sikerrel járt. A gázóraátírás azért nem történt meg, mert mindenhol falakba ütközött.
Tavaly nyáron például – a rezsiemelés bejelentése után – nem is lehetett gázügyintézésre időpontot kapni. Aztán, amikor végre volt időpontja, 4–5 órát kellett volna várnia, de ez nem fért bele neki. Végül csak az idén novemberben tudott a saját nevére szerződést kötni.
Gázóra-leolvasás eközben nem volt, diktálni nem tudott, mert szerződés híján nem volt ügyintézési joga, így saját online belépési felülete sem. Számlákat sem kapott – férjének valószínűleg online küldhették, de az online dokumentumokhoz ő nem fért hozzá, ahogy az online ügyintézéshez rendszeresített apphoz sem, mert nem ismerte férje jelszavát. Csak a fizetési felszólítók érkeztek levélben az ingatlan postaládájába. Ráadásul a korábbiakhoz képest igen borsos összegek szerepeltek ezeken a papírokon.