Best WordPress Hosting
 

Realitás? Álom? Elvárás? A magyar Eb-esélyek nyomában

Hiába nyert simán a Soroksár ellen a Vasas, a Győr ajkai győzelmével eldőlt, hogy jövőre is a másodosztályban fognak szerepelni az angyalföldiek. Anyagi okokra visszavezetni a feljutás elmaradását nem lehet, hiszen volt mit a tejbe aprítani a Vasasnál az elmúlt években – ezt példázza a keret alkotó volt válogatott játékosok sora. Ez volt az alaphelyzet, amiből adódott a kérdés, hogy meddig tartható fenn ez a klubmodell és mikor jön el az az idő, amikor az utánpótláshoz kell nyúlni. Ezt ugyan nem fejtettük meg, de ettől egy kicsit elkanyarodva beszéltünk arról, hogy van-e klubszeretet a mai utánpótláskorú játékosokban, valamint arról is szót ejtettünk, hogy miközben a magyar labdarúgás szakmailag nem centralizált, anyagilag igen.

Ten Hag megnyerte a Manchester Uniteddel az FA-kupát, ezzel megmente a manchesteriek szezonját – és a saját állását is? Innen indulva jutunk el oda, hogy a futball a korszellem leképeződése és hogy a közösségi médiában írt kommentek hogyan lehetnek döntésbefolyásoló tényezék egy klubnál. 51 veretlen meccs után az 52. nem jött össze, ami egy kupába került a Bayer Leverkusennek. Az Atalanta presszingje megfojtotta a németek játékát. Hol rontotta el Xabi Alonso?

Az adás végén megkezdtük a felkészülést az Eb-re. Először a német keretet vettük górcső alá. Jó hír: idén Goretzka biztos nem fog ellenünk gólt lőni az utolsó pillanatban. A magyar válogatott kapcsán pedig arról beszélgettünk, hogy álom, realitás vagy elvárás-e a csoportból való továbbjutás.

Futballforradalom zajlik a világban, és ennek egyik élharcosa a magyar válogatott

Marco Rossi válogatottja nem csak, hogy tizenhárom meccse veretlen – ilyen sorozatra az Aranycsapat óta nem volt példa a magyar labdarúgás történetében –, de immáron a nemzetközi szaksajtó egyik kedvenc hivatkozási pontja is. A pozíciós játék dogmáiba az évtizedek alatt belefásult, sematikussá globalizálódott futballiparra friss tavaszi szellőből viharrá terebélyesedő szélvészként csapott le a relacionista játékfelfogás forradalma,

a futballteoretikusokat a világ minden pontján lázban tartó innováció egyik sokat hivatkozott gyújtópontja pedig épp a magyar válogatott.

De hogyan jutott el idáig a nemzeti csapat, amelyre még alig másfél-két éve is inkább veszélyes kontracsapatként hivatkoztak az elemzők? Inkább egy természetes, praktikus fejlődési folyamat egyik állomását látjuk most, vagy tényleg igaz az ősrégi közhely, hogy a magyar társadalomszervezési és kulturális hagyományok összessége csapódik le a futballisták játékán? Egyáltalán: mit jelent az, hogy relacionista futball, és miben tér el a klasszikus pozíciós játéktól?