Kálnoki Kis Attila, a 24.hu főmunkatársa Feleki László-díjat kapott a Magyar Sportújságírók Szövetségének éves rendes közgyűlésén.
A szervezet legnagyobb presztízsű szakmai kitüntetésével a kiemelkedő teljesítményeket ismeri el.
Öttusa-világbajnok kollégánkat az egykori sportágában, majd az újságíró-szakmában is szaktársa, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője, Buzgó József méltatta, aki egyebek mellett azt mondta:
A Premier League-klubok tulajdonosainak többsége elfogadott egy tervezetet, amely alapján a 2025/26-os szezontól kezdődően fizetési plafont vezetnének be. A liga közgyűlése júniusban dönt a ennek hatályba léptetéséről, de gyakorlatilag készpénznek vehető, hogy a következő utáni szezontól fogva szabályozottabb körülmények között költekezhetnek majd a PL-csapatok. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy mekkora mozgásteret hagyna az új szabályozás, lábon lőnék-e magukat az angol klubok ezzel az európai színtéren, és ez az amerikai major sportokból jövő minta vajon egy lépés-e a zárt ligák felé vezető – elkerülhetetlennek tűnő – úton.
Miközben a semleges nézők tapsviharban tudnak kitörni, ha egy tért ölelő keresztpasszt látnak egy meccsen, addig a modern fociban egyre kevésbé számítanak értékesnek ezek az átadások – erre utalt Declan Rice az Athleticnek adott interjújában. Rice a West Hamnél töltött időszakában rendszeresen operált hosszú keresztlabdákkal, de ezen passzainak a száma az Arsenalnál szignifikánsan visszaesett – a különbség nem a középpályás képességeiben, hanem a játékfelfogásban keresendő. Az interjú kapcsán beszélgettünk még arról, hogy mik azok a tulajdonságai egy játékosnak, amit nem adnak vissza a statisztikák, valamint nem mentünk el szó nélkül amellett sem, hogy Rice nyilatkozatában felnőttként kezeli a szurkolót, amitől igencsak el vagyunk szokva a magyar játékosok és edzők nyilatkozatait hallgatva.
Mi az oka annak, hogy az angol bajnokik az idei szezonban sokszor grundfocira emlékeztetnek? A rengeteg gól és a kaputól kapuig rohanás okait kerestük abban a világban, ahol a kontroll nyeri a bajnokságokat, a pályán sokszor mégis káosz uralkodik.
Két meccsen oda-vissza dominálta a Manchester Unitedet a Liverpool, mégsem tudott győzni Erik ten Hag csapata ellen az idei bajnokságban. Ezen megy el a bajnoki cím? És vajon
melyik az a statisztikai mutató, amiben Jürgen Klopp csapata jelentősen elmarad a bajnoki versenyfutás másik két éllovasától, a Manchester Citytől és az Arsenaltól?
A Unitednél eközben egyetlen csapat sem engedett több lövést az ellenfeleinek a Premier League 2024-es mérkőzésein. Jonathan Wilson szerint futball-ellenforradalom zajlik az Old Traffordon, de vajon mennyire penetráns a valóságban az a játék, amit a holland edző keze alatt villant a Manchester United? És mi jelentheti a kiutat a több mint tíz éve tartó permanens pokoljárásból?
Marco Rossi válogatottja nem csak, hogy tizenhárom meccse veretlen – ilyen sorozatra az Aranycsapat óta nem volt példa a magyar labdarúgás történetében –, de immáron a nemzetközi szaksajtó egyik kedvenc hivatkozási pontja is. A pozíciós játék dogmáiba az évtizedek alatt belefásult, sematikussá globalizálódott futballiparra friss tavaszi szellőből viharrá terebélyesedő szélvészként csapott le a relacionista játékfelfogás forradalma,
a futballteoretikusokat a világ minden pontján lázban tartó innováció egyik sokat hivatkozott gyújtópontja pedig épp a magyar válogatott.
De hogyan jutott el idáig a nemzeti csapat, amelyre még alig másfél-két éve is inkább veszélyes kontracsapatként hivatkoztak az elemzők? Inkább egy természetes, praktikus fejlődési folyamat egyik állomását látjuk most, vagy tényleg igaz az ősrégi közhely, hogy a magyar társadalomszervezési és kulturális hagyományok összessége csapódik le a futballisták játékán? Egyáltalán: mit jelent az, hogy relacionista futball, és miben tér el a klasszikus pozíciós játéktól?
2016 óta nem láttunk tizenegyespárbajt a BL-ben, most viszont mindjárt két párharc is így dőlt el két napon belül – de mit tanulhatunk vajon az Arsenal sikeréből és az Inter némiképp váratlan buktájából? Unalmas-e a BL-végjáték, vagy ez minden, ami kitelhet a végletesen kasztosodó nemzetközi klubfutball működési dinamikájából?
Kálnoki Kis Attila és Kele János párosához ezúttal Marosi Gergely, a Sport24 szakírója csatlakozott, hogy segítsen megfejteni a hét futballdilemmáit: a kis színesektől (Jamie Carragher sudribunkó „poénja”, Emma Hayes beszólása a csapaton belüli párkapcsolatokra), a fajsúlyosabb témákon (miért vehet vajon részt Izrael az UEFA versenysorozataiban, ha az oroszok nem) át, egészen a mély szakmázásig (min múlik egy büntetőpárbajban, hogy ki hibázik, és hogyan állhat össze Rossi Eb-kerete).
Az öndiagnosztikai teszt nyálmintavétellel történik. A levett mintát postán kell feladni, a vizsgálat eredménye pedig könnyen értelmezhető formában egy applikációban jelenik meg. Az eredményeket a Synlab biológusával, Szász Mátéval elemzik.
Szponzorált tartalom
Magyarország két “legcselszistább” újságírója látogatott el a Ziccerbe. Pető Péterrel, a 24.hu főszerkesztőjével, és Kaposi Dáviddal, a Magyar Jégkorong Szövetség kommunikációs osztályvezetőjével, a londoni Kékek kapcsán arról beszélgettünk,
törvényszerű hullámvölgyben van a csapat az új tulajdonos megjelenésével, vagy egy olyan lejtmenet kezdete, amely ki tudja hol áll meg?
Mi a hasonlóság és a különbség a klubot 2003-2022 között tulajdonló Roman Abramovics, és az amerikai befektetők rajtja között?