Best WordPress Hosting
 

Gomolygó „füstfelhők” a Kiskunságban

Az elmúlt napokban – az ország többi tájához hasonlóan – a Kiskunságban is „szárnyashangyák” rajzásának lehettünk szemtanúi.  Ilyenkor ezek az apró rovarok olyan tömegben képesek repülni, hogy messziről gomolygó füstfelhőknek látszanak.

A „szárnyashangyák” násza

A Magyarországon előforduló hangyafajok ivaros alakjai – azaz a hímek és a leendő királynők – rendelkeznek szárnyakkal. Ez teszi lehetővé számukra a nászrepülést, amelynek során a hímek igyekeznek párosodni a nőstényekkel. A rövid nászt követően a hímek elpusztulnak, a megtermékenyített nőstények pedig levetik a szárnyaikat, búvóhelyet keresnek és nekilátnak az újabb kolóniák létrehozásának. A leendő királynők túlélési rátája és kolónialapítási sikeressége azonban nagyon alacsony. Ennek az egyik fő oka, hogy a rovarevő állatok gyakran élnek a lehetőséggel és belakmároznak a hangyákból. Ezt ellensúlyozandó a szárnyashangyák hihetetlen számban repülhetnek ki, hogy beteljesítsék sorsukat és lehetővé tegyék a jövő nemzedékeinek felnövekedését.

Fénnyel a városi fényszennyezés ellen – tudományos innováció a dunavirág védelmében

A dunavirág kérészfaj nyár végi rajzását évről-évre nagy érdeklődés övezi, hiszen ilyenkor akár a tiszavirág nyár eleji rajzását is meghaladó mértékű kérésztömeg jelenhet meg a Dunán, illetve annak mellékfolyóin, például a Rábán vagy az Ipolyon. A hidak és a folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó és azok körül órákig röpködő dunavirág egyedek különleges “táncát” ilyenkor sokfelé meg lehet figyelni.

A dunavirág a tiszavirághoz hasonlóan védett kérészfaj, melynek tömegrajzásait 1960-as évek után évtizedekig nem lehetett megfigyelni a Dunánál a víz szennyezettsége miatt. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulását jelzi, ám tömeges megjelenésével egy korábban nem vizsgált összetett ökológiai csapdára is fény derült.

A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, melynek során a folyó középvonala felett a folyásiránnyal szemben repülnek néhány km-t, mielőtt lerakják petéiket. Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli. Ha útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe és a híd árnyéka eltünteti e folytonos poláros jelet, miáltal a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. Mivel a dunavirág rajzása sötétedés után történik, a feltorlódó, erős fototaxissal rendelkező kérészeket a hidak és a parti fényforrások magukhoz vonzzák. Később a rovarok a lámpák alatti aszfalt útra szállnak le petézni, mert az aszfaltfelszínt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény miatt. A lerakott peték kiszáradva elpusztulnak, így veszélybe kerül a dunavirág utódgenerációja. Mivel rajzáskor egy adott helyszínen sokmillió egyed lehet érintett, a természetvédelmi kár óriási. Az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból igen balesetveszélyes.

Videó: kannibál tücskök leptek el egy kisvárost

Mormon tücskök (Anabrus simplex) rajai leptek el egy kisvárost az Egyesült Államok Nevada államában – írja a Gizmodo. A mormon tücskök Észak-Amerika nyugati részén őshonos röpképtelen rovarok, amelyek meglehetősen nagyra, akár 8 centiméteresre is megnőhetnek. Nevük ellenére nem állnak közvetlen rokonságban a tücskökkel, valójában fürgeszöcskék családjába tartoznak.

A tojásaikból frissen kikelt fiatal mormon tücskök minden évben csoportosan vándorolnak. Útjuk általában nem keresztez emberlakta településeket, ezúttal viszont a nevadai Elko lakosainak szerencsétlenségére, ez másképp történt.

A szakértők szerint idén nyáron több millió mormon tücsök merészkedhetett be a 20 ezer fős kisvárosba.