A szociofotó a fényképezés egyik legnehezebb válfaja, hiszen a társadalmilag leginkább kiszolgáltatott, legszegényebb réteg objektív, dokumentarista bemutatásához a fotós érzékenysége elengedhetetlen. A Magyarországon több mint százéves múltra visszatekintő ág első hazai képviselője az íróként, újságírókként és fotósként egyaránt fontos örökséget hagyó Tábori Kornél (1879–1944) volt, aki Huszár Károly miniszterelnök kérésére készítette el a budapesti nyomor írásos és fényképes dokumentációját (ezt korábban hosszú cikkben mutattuk be), amit 1920-ban egy többnyelvű, mindössze tizenhat fényképes oldalt tartalmazó, vékonyka füzetben adtak ki.
Az Egy halálraítélt ország borzalmaiból – aminek angol címéhez az Inspection-Tour Through The Misery of Budapest, azaz a Megfigyelő séta Budapest nyomorúságán át alcímet is hozzáragasztották – fontos mérföldkő volt a magyar dokumentarizmus történetében, az igazi lökést azonban nem ez a sorozat, hanem az egy évtizeddel később Kassák Lajos Munka című lapja körül szerveződött Munka-kör hozta el.
Az 1930 nyarán született közösség tagjait az elmúlt évtizedekben némi túlzással csak a fotó- és művészettörténészek tartották számon, ezen most azonban a csoport egyik alapítója, Gönci (Frühof) Sándor (1907–1994) családja próbál változtatni, hiszen