A brit arisztokraták az igazi gengszterek
– magyarázza Giancarlo Esposito a tőle megszokott negédesen rémisztő mosollyal Theo Jamesnek. Guy Ritchie, a brit gengszterek legnagyobb rajongója továbbra is akkor érzi magát a legjobban, ha simlis karaktereket írhat. Az Úriemberekben azonban úgymond osztályt vált, ezúttal nem a koszos londoni alvilágban találta meg karaktereit, hanem sokkal feljebb, a brit arisztokrácia köreiben, akik lehet kifinomultak és értőn tudnak vörösborokról csevegni, néhány perccel később azonban ugyanolyan gátlástalanul vágják át a másikat, vagy épp verik péppé.
Ritchie-vel kapcsolatban nagyjából kötelező megemlíteni minden filmje esetében, hogy még mindig nem az új Blöff vagy A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső van születőben, de számít ez bármit? Abból a szempontból igen, hogy még mindig nehéz feldolgozni a tényt, hogy az Aladdint is ő rendezte, de gyorsan vissza is tért az agrabah-i gengszterek helyett kedvenc játszóterére, Londonba. A Blöff-sorozat távolról sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a 2019-es Úriemberektől kritikusunk sem volt elájulva. A langyos kritikáktól függetlenül alig egy évvel később bejelentették, hogy Ritchie spinoff-sorozatot gyárt az Úriemberekhez. Ugyan csak az első két epizódot rendezte ő, a nem túl diszkréten hivalkodó felirat minden epizód előtt biztosítja a nézőt arról, hogy ez bizony Guy Ritchie története.