Számkivetett a Tisza-tavon. Nagyjából ez a cím adja magát, ha az ember a Jóreménység-sziget című filmet akarja összefoglalni, esetleg még mellédobhatjuk valamely nagy világmegfejtő nevét, Paulo Coelhoét például, csak óvatosan, mert az sokak számára szinte szitokszónak számít, de a lényegre talán rávilágít. A Jóreménység-szigetet ugyanis műfajilag szinte lehetetlen meghatározni, leginkább úgy definiálható, mint egy életbölcsességekkel meghintett természetfilm, melyben fel-felvillannak a „világból kivonulós”, az „így jöttem” és a „felnövés” történetek bizonyos jellegzetességei is. A film tavaly meglepően nagyot ment a magyar mozikban, a napokban pedig felkerült a Netflixre, és, ha már a mozikban kihagytuk, most pótoltuk e hiányosságot.
A film a legelején tisztázza: „igaz történet alapján” készült, ami jelen esetben meglehetősen visszafogott megfogalmazása annak, hogy javarészt egy az egyben valós időben dokumentált, valós eseményeket mutat be, az alkotó elmondása szerint úgy hetvenszázaléknyi valóságot kever harminc százaléknyi fikcióval. A kiindulópont a Covid-járvány kezdete, amikor is a film rendezője, írója, vezető operatőre, vágója, dramaturgja és nemhogy fő-, de szinte egyetlen szereplője, a magyar-ukrán származású Ljasuk Dimitry reklámszakember és környezetvédő aktivista úgy dönt: önkéntes karanténját nem a budapesti lakásában, hanem a Tisza-tó közepén lévő kis, alig ismert szigeten fogja tölteni. A szigethez családi kötelékek fűzik: gyerekként édesapjával járt ki oda, egy kis kunyhót is építettek, ahol sok időt töltöttek, ám az apa már nem él, és Dimitry sok-sok éve nem járt arrafelé. Most azonban a kunyhót választotta ideiglenes otthonául. Kevés a luxus, szolid a kényelem: villany legfeljebb akkukról, víz a Tiszáról, a vécé egy hevenyészett gödör, a fűtést kis vaskályha, a főzést pedig egy rezsó biztosítja, az élelem otthonról hozott konzervekből és szárazélelmiszerből, később anyai csomagokból, a vízből kifogott keszegekből és a szigeten megtermesztett haszonnövényekből áll. Mindez a csendért, az egyedüllétért és a természet lélegzetelállító közelségéért cserébe.
Pozitivo