Best WordPress Hosting
 

98 éves David Attenborough

Munkájának jelentőségét maga a királynő is elismerte azzal, hogy 1985-ben lovaggá ütötte. “A természet csodálatos, és ha nem vagyunk óvatosak, elveszítjük mindazt, amit oly sokáig tartott, hogy kialakuljon.”

Nincs ma olyan ember a Földön, akinek David Attenborough neve hallatára ne a tengerbe siető kisteknősök, szökellő delfinek vagy az esőerdők szivárvány színeiben pompázó madarai elevenednének meg emlékezetében. Aki ne gondolna szeretettel csodásan fényképezett, lebilincselő és informatív filmjeire és ne tisztelegne a mai napig munkássága előtt.

Attenborough a magyar nézők szívébe híres-hírhedt trilógiájával lopta be magát annak idején, amelynek darabjai az Élet a Földön, Az élő bolygó és Az élet megpróbáltatásai voltak. A hátizsákos világjáró hihetetlen kalandjainak és közvetlen, sztorizós modorának köszönhetően, egy csapásra Cousteau kapitány és Gerald Durrell egyenrangú társává emelkedett.

Hogyan lett afféle kultfilm a Jóreménység-szigetből?

Számkivetett a Tisza-tavon. Nagyjából ez a cím adja magát, ha az ember a Jóreménység-sziget című filmet akarja összefoglalni, esetleg még mellédobhatjuk valamely nagy világmegfejtő nevét, Paulo Coelhoét például, csak óvatosan, mert az sokak számára szinte szitokszónak számít, de a lényegre talán rávilágít. A Jóreménység-szigetet ugyanis műfajilag szinte lehetetlen meghatározni, leginkább úgy definiálható, mint egy életbölcsességekkel meghintett természetfilm, melyben fel-felvillannak a „világból kivonulós”, az „így jöttem” és a „felnövés” történetek bizonyos jellegzetességei is. A film tavaly meglepően nagyot ment a magyar mozikban, a napokban pedig felkerült a Netflixre, és, ha már a mozikban kihagytuk, most pótoltuk e hiányosságot.

A film a legelején tisztázza: „igaz történet alapján” készült, ami jelen esetben meglehetősen visszafogott megfogalmazása annak, hogy javarészt egy az egyben valós időben dokumentált, valós eseményeket mutat be, az alkotó elmondása szerint úgy hetvenszázaléknyi valóságot kever harminc százaléknyi fikcióval. A kiindulópont a Covid-járvány kezdete, amikor is a film rendezője, írója, vezető operatőre, vágója, dramaturgja és nemhogy fő-, de szinte egyetlen szereplője, a magyar-ukrán származású Ljasuk Dimitry reklámszakember és környezetvédő aktivista úgy dönt: önkéntes karanténját nem a budapesti lakásában, hanem a Tisza-tó közepén lévő kis, alig ismert szigeten fogja tölteni. A szigethez családi kötelékek fűzik: gyerekként édesapjával járt ki oda, egy kis kunyhót is építettek, ahol sok időt töltöttek, ám az apa már nem él, és Dimitry sok-sok éve nem járt arrafelé. Most azonban a kunyhót választotta ideiglenes otthonául. Kevés a luxus, szolid a kényelem: villany legfeljebb akkukról, víz a Tiszáról, a vécé egy hevenyészett gödör, a fűtést kis vaskályha, a főzést pedig egy rezsó biztosítja, az élelem otthonról hozott konzervekből és szárazélelmiszerből, később anyai csomagokból, a vízből kifogott keszegekből és a szigeten megtermesztett haszonnövényekből áll. Mindez a csendért, az egyedüllétért és a természet lélegzetelállító közelségéért cserébe.

Pozitivo

Aki közel hozta egymáshoz a felszíni és a víz alatti világot – Jacques-Yves Cousteau

Jacques-Yves Cousteau a XX. század egyik ikonikus alakja, akinek sok mindent köszönhet az emberiség. Felfedezései által megismerhettük, milyen csodás hely a világ, amelyben élünk, kutatásai rávilágítottak, mennyire fontos megóvni környezetünket. Amellett, hogy életét a tengerek, óceánok mélyének kutatásával töltötte, folyamatosan kereste helyét a világban, valamint saját boldogságát és az élet értelmét.

26 éve, 1997. június 25-én halt meg a francia Jacques-Yves Cousteau, aki egész életét a tengerek titkai felderítésének, az óceánok védelmének szentelte, filmjein és könyvein nemzedékek nőttek fel. A csapások és kudarcok nem törték meg, pedig utódjának tekintett kisebbik fia, Philippe repülőszerencsétlenségben halt meg, valamint párizsi szabadidőparkja is csődbe ment.

Egy Bordeaux melletti faluban, Saint-André-de-Cubzacban született 1910. június 11-én. Tízéves korától három évig az Egyesült Államokban élt, itt kezdett búvárkodni, hazatérésük után is órákat töltött a tengerben és a tengerparton. Húszéves korában felvették a Francia Tengerészeti Akadémiára, tiszti kinevezésének megszerzése után pilótának készült.