Minden háborút kétszer vívnak meg. Először a csatatéren, másodszor pedig az emlékezetben
– közli a felirat A Szimpatizáns legelején, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy egy olyan sorozatot nézünk, ami a második fajta háborúról szól. Arról, amit nem odakint, hanem a fejekben, és amit nem fegyverekkel, inkább szavakkal, képekkel és gondolatokkal vívnak meg. Amelynek tétje, hogy ki és hogyan mesélheti el a történetet. És ugyan a történelmet általában a győztesek írják, a vietnámi háború mintha kivétel lenne ez alól: ezt a húsz évig tartó öldöklést ugyanis szinte kizárólag a vesztes fél, Amerika nézőpontjából ismeri a világ, de legalábbis a nyugati közvélemény biztosan.
A Szimpatizáns meghaladja ezt az egyoldalúságot, ám nem elégszik meg annyival, hogy vietnámi oldalról mesélje újra a történteket. Narrátora ugyanis egy kettős ügynök, akit a sorozatban nemes egyszerűséggel csak Kapitányként emlegetnek. Kapitány helyzete meglehetősen bonyolult, mert egyszerre dolgozik a dél-vietnámi kémelhárításnak, ezen keresztül a CIA-nak, de közben titokban a kommunista Vietkongnak is.