Mijazaki Hajaó legújabb filmje, A fiú és a szürke gém spirituális élmény, ugyanakkor zsigeri tapasztalat. Káprázat és mese, mégis minden ízében valóságos. Beránt, elvarázsol, de közben dolgoztat, nyomaszt: a fantázia világa rémisztően valóságos. Mijazaki animéje minden érzékszervünkre hat: a lekváros kenyér fanyarsága, tapintható állaga, a köd illata, a pára súlya, egy szoba áporodott levegője – mindez felidézhető, mert a sajátunk, még a varázslat is evilági. Ez az ismerős mágikusság jelen van Mijazaki korábbi filmjeiben is, aki több animációs nagyjátékfilmet és kisfilmet is készített a Ghibli Stúdióval. Könnyen felismerhető, komplex képi világa és gazdag szimbólumrendszere mindig tud meglepetést és örömet okozni. Bár motívumai, témái a legtöbb művében ismétlődnek, mégis újra és újra képes megújulni.
Bár azt hittük, a 2013-as Szél támad lesz az utolsó filmje, úgy tűnik, a több mint nyolcvanéves Mijazakinak még akad mesélnivalója, esze ágában sincs felállni a rajzasztal mellől.
A fiú és a szürke gém készítéséről szóló dokumentumfilm (2399 days with Hayao Miyazaki) zárlatában a rendező visszatér egy korábbi projektjéhez, az 1984-es Nauszika – A szél harcosaihoz. Még nem lehet tudni, hogy valóban a Nauszika folytatása lesz-e a mester következő animációja, de a Ghibli vezérigazgatója megerősítette: Mijazaki már egy új filmen dolgozik, mi pedig reménykedhetünk, hogy el is készül vele.