A Botanikai Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának folyóirata.
Megjelent elektronikusan a Botanikai Közlemények 2024. évi 111. kötetének 1. füzete (https://ojs.mtak.hu/index.php/BotKozlem/issue/view/1274) az alábbi tartalommal. A nyomdai előállítás folyamatban van.
Hábenczyus A. A., Süveges K.: Néhány adat Szeged flórájához
A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze, a Búvár zsebkönyvek, a “Kis növényhatározó” és számos más ismeretterjesztő könyv illusztrátora volt Csapody Vera, aki élete legnagyobb részében a Józsefvárosban, a Baross utca 4. szám alatt élt és alkotott. A napokban emléket állítottak a tiszteletére a Füvészkertnél.
Az első magyar botanikusnő, Csapody Vera (1890–1985) kivételes életútja előtt tisztelgő interaktív köztéri műalkotást avattak június 3-án az ELTE Füvészkert bejáratánál – közölte a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. Rendezvényszervezési Irodája.
Csapody Vera tanári pályája és botanikai munkássága is rendkívüli volt. 1913-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerzett diplomát, a nők közül elsőként. Több mint három évtizedes tanári pályafutása alatt jelentős eredményeket ért el a matematika- és a fizikaoktatásában.
Egy 1849-ből származó bazsarózsa, egy 1867-es pipacs, alternatív levélfehérjével dúsított kenyér, ostya és gumicukor – a növényvilág sokszínűségét mutatja be a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara a nemzetközi Növények Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozatán. Május 14-e és 24-e között izgalmas interaktív programokkal, kiállításokkal, tudományt népszerűsítő előadásokkal várják az érdeklődőket a Böszörményi úti campuson.
Idén ötödik alkalommal csatlakozott a nemzetközi Növények Napjához a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara (MÉK), annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a növények rendkívüli változatosságára és az emberi életben betöltött létfontosságú, komplex szerepére.
– A növények élelmiszer-alapanyagok, takarmányozási célokat szolgálnak, hozzájárulnak a mentális egészségünkhöz és egyben a szépséget is jelentik számunkra. A kétévente megtartott rendezvényünk idén sokkal színesebb lett, mivel a kar több tanszéke és intézete – mint a Növényvédelmi Intézet, a Kertészettudományi Intézet, a Növénytudományi Intézet és az Élelmiszertechnológiai Intézet – is csatlakozott, így igazi programkavalkáddal ünnepelhetjük a növényeket – mondta a rendezvénysorozat megnyitóján Veres Szilvia. A Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar tudományos dékánhelyettese, az Alkalmazott Növénybiológiai Tanszék vezetője úgy látja: a felgyorsult és stresszes életmódunk miatt egyre inkább felértékelődött a növények, a kert, a veteményesek, a díszkertek jelentősége.
Ha a természetben összefutunk egy tetőtől talpig túrafelszerelésbe öltözött emberrel, a kezében jegyzetfüzettel, nagyítóval, növénypréssel, bizonyára érdeklődve figyeljük, vajon milyen adatgyűjtést végez. Amikor viszont ez a „jelenség” egy lakótelepen, netán a Váci utca közepén hasal egy repedést vizsgálva, vagy az omladozó házfalat pásztázza 10 centiről, az emberek többsége másként reagál. Van, aki kedvesen érdeklődik, hogy mit keres, mások útba igazítják, melyik fát kellene kivágni, ha már végre ideküldte az önkormányzat, megint mások pedig szánalomból cigivel kínálják.
A meglehetősen fura szerzet az utóbbi években csaknem napi szinten rótta Budapest utcáit, parkjait, bekéredzkedett kertekbe, társasházak udvarába, vasúti töltéseken, rozsdatemetőkben kóborolt. Ő Rigó Attila botanikus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa, és hiánypótló munkát végez: azt vizsgálja, milyen növényfajok fordulnak elő spontán módon a fővárosunkban, illetve hogyan kerülnek be és telepednek meg idegenhonos növények a városban.
Egész Budapestet feltérképezték
Kedves barátunk, kollégánk, ismerősünk, ismeretlenünk – kedves leendő olvasó! Szeretettel meghívunk az albániai csavargásaink élményeit összefoglaló könyvünk bemutatójára
, melynek helyszíne a Gólya Presszó Budapest, Orczy út 46-48, 1089 időpontja pedig 2024. február 14. 17:00
Kérjük, részvételi szándékodat jelezd előre január 15-ig ITT
Minden 2004 májusában kezdődött, amikor útra keltünk hatan hogy egy bélyegnyi űrfelvétel segítségével feljussunk az albánok szent hegyének csúcsára Az inkább lelkesedéstől fűtött, mintsem alaposan előkészített vállalkozást jóindulattal is csak félsiker koronázta, viszont néhány hónap múlva már újra Albániában voltunk, hogy
aztán a következő másfél évtizedet az ország flórájának feltárására szenteljük.
Az új és új növénytani felfedezésekről rendszeresen beszámoltunk szakmai fórumokon, publikációkban, a mintegy másfél évnyi terepen eltöltött nap élményei és viszontagságai azonban eddig csak apamesékben és baráti összejöveteleink visszaemlékezésein kerültek elő, igaz, ott rendszeresen.
A Kitaibelia botanikai-természetvédelmi folyóirat a Pannon Ökorégió (Kárpát-medence) területéről publikál eredeti közleményeket florisztikai, növényföldrajzi, taxonómiai, nevezéktani, társulástani, ökológiai, természetvédelmi botanikai, tudománytörténeti témában.
A folyóiratot Molnár V. Attila és Vidéki Róbert alapította 1996-ban. A lap címe Kitaibel Pálnak (1757–1816), a legkiválóbb és legsokoldalúbb magyar botanikusnak igyekszik emléket állítani. A Kitaibelia magyar és angol nyelven közöl cikkeket. A közlemények összefoglalói, az ábrák és táblázatok címei, feliratai kétnyelvűek. A Kitaibelia évente két lapszámot publikál, elektronikusan (ISSN 2064-4507) és nyomtatásban (ISSN 1219-9672). Az elektronikus kiadás cikkei szabadon hozzáférhetők honalpunkon. A nyomtatott kötetek megrendelhetők a szerkesztőségtől. Egy kötet ára 1000 Ft.
A folyóiratban megjelenő cikkeket az MTA Könyvtárának Repozitóriuma (REAL) és a Debreceni Egyetem electrinikus Archívuma archiválja.
Két évtizedes adósságot egyenlítettek ki a Debreceni Egyetem munkatársai, amikor ötévnyi munka után idén ősszel befejezték a Pannon régió növényfajainak jellegeit és tulajdonságait összegző adatbázist.
Az interneten szabadon elérhető PADAPT (Pannonian Database of Plant Traits) névre keresztelt gyűjtemény hazai és nemzetközi szinten is alapvető információkkal segíti a kutatókat számos tudományterületen a botanikától az ökológiáig, a természetvédelemig, illetve a laikusok számára is hasznos adatokat tartalmaz az egyes fajok jellemzőiről, elterjedéséről, védettségéről vagy akár inváziós mivoltáról.
A nagyobb eredmények a projektre épülő komplex kutatások formájában jönnek majd, ám önmagában ebből az iszonyatos adatmennyiségből első ránézésre is látszik, hogy a hazai növények levelei kisebbek, az általuk érlelt magok tömege szerényebb, mint nyugat- vagy észak-európai fajtársaiké.
Pifkó Dániel biológia-történelem szakos végzettségével munkássága során mindvégig kitűnően valósította meg az előremutató felfedező botanikai kutatások, valamint a múlt tiszteletének és feltárásának egyensúlyát. Pifkó Dániel 2023.10.25-én, Szerbiában a Cemerno-hegységben tragikus hirtelenséggel elhunyt. 46 éves volt.
Kezdeti éveiben különböző területek (Tornai-karszt, Budai-hegység, Visegrádi-hegység, Zempléni-hegység, Zsámbéki-medence, majd Albánia teljes területeinek) florisztikai feltárásába kapcsolódott be, és vezette a Bükkalján folyó, elsősorban erdőssztyepp-fragmentumok felkutatását célzó kutatásokat.
Fő kutatási területe is innen indult: a 2000-es évek elejétől kutatja a hazai zanót (Chamaecytisus) nemzetség taxonómiáját, később kiterjesztve vizsgálatait a Kárpát-medencére és a nemzetség teljes elterjedési területére.
Mi a különbség a bennszülött, és az őshonos faj között? Egy hungarikum, melynek a megtalálása és a leírása között 136 év telt el. Miért kell komoly logisztika a berkenyék fotózásához? Mi a különbség a növény és az állatfajok felfedezése és fajbesorolása között? Ezekről is mesél a mai podcastban Dr. Riezing Norbert erdész, botanikus, madarász, ismeretterjesztő, a DINPI Vértes-Mezőföld Tájegység vezetője.
A kb. 4500 fős Környe Tatabányától mintegy 5 kilométerre terül el. Itt él családjával az az erdőmérnök, hivatásos természetvédő, aki anno a doktori disszertációját A Vértesalja erdeinek vizsgálata, tájhasználat és vegetáció kapcsolata címmel írta. De nemcsak e területet ismeri úgy, mint a tenyerét, hanem az ország más részeit is, hiszen sokfelé kutatott botanikai és állattani témákban. A mai beszélgetésünk apropója egy hiánypótló -most egyelőre még csak angolul megjelent – munkája, a pannóniai bennszülött növények listája.
Bánáti bazsarózsa, István király-szegfű, tornai vértő, szentendrei rózsa, a természetbarátok számára ismerősen csengő nevek, melyekről azt olvastuk, hogy bennszülöttek. Pedig csak egy részük az! Hányan hallottak viszont a vértesi berkenyéről, a balatoni szederről, a magyar sóballáról, a debreceni tormáról, a Kossuth hölgymálról, vagy a Vojtkó-csenkeszről? Ezek kizárólag nálunk élnek.