Apa és fiú: LOUIS-FRANÇOIS ÉS ALFRED CARTIER (1819–1897)
Az aukciós terem zsibongott. Az ékszerek rajongói, gyűjtők és kereskedők öt kontinensről érkeztek ide, hogy részt vegyenek az eseményen, melyet a Town & Country „az évszázad ékszerárverésének” nevezett. A helyiség végében felsorakoztak a fotósok, nagy létszámú csapat ült a telefonok mellett, és amikor 2019. június 19-én az óra elütötte a délelőtt tízet, a Christie’s első öt kikiáltója fellépett a New York-i Rockefeller Centerben felállított emelvényre, hogy kezdetét vegye egy nagyszabású, tizenkét órán át tartó esemény. A Financial Times így áradozott: „Nem mindennap esik meg, hogy egyetlen, világhírű gyűjteményből ennyi muzeális értékű darab kerüljön kalapács alá.” A Maharadzsák és mogulok mesés pompája című aukción meghirdetett 388 tétel mindegyikének Hamad Al Thani sejk volt a tulajdonosa, és az ékszerek öt évszázadot felölelő történetében szerephez jutottak a történelem legfényűzőbb életet élő uralkodói, politikai vezetői. A Forbes így fogalmazott: feltárult „Aladdin kincses barlangja”, melyhez „bárcsak találnánk egy csodalámpát dzsinnel, hogy megengedhessük magunknak a licitálást”.
A legtöbb Cartier-darabot a délután folyamán mutatták be. Különösen nagy várakozás övezte a 228-as tételt, egy drágakövekkel kirakott brosst, amely 1922-ben készült Cholmondeley márkiné számára. A maga hatalmas, 38,71 karátos, nyolcszögletű smaragdjával a közepén, körülvéve gyémántokkal, zafírokkal és további smaragdokkal, a kor tipikus, keleti ihletésű art deco darabjai közé tartozott. A 400 000 dolláros kikiáltási ár eleinte csak 20 000 dolláronként emelkedett, majd nagyot ugorva 50 000 dolláronként, de nem kellett hozzá sok idő, hogy a kikiáltó mögött látható digitális számlálón megjelenő összeg meghaladja az ékszer 500 000 és 700 000 dollár közé becsült árát. Amikor a kalapács utolsót koppant, a közönség a másfél milliós leütési ár hallatán levegő után kapott, majd hirtelen tapsviharban tört ki.