Best WordPress Hosting
 

Stephen King és Elena Ferrante könyveinek kalózverzióján is tanulhatott az MI

Stephen King, Margaret Atwood, Elena Ferrante, Jonathan Franzen, Murakami Haruki is szerepel azon szerzők között, akiknek szerzői jog által védett műveit kalózverzióban felhasználták a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez. Az Atlantic azt írja, több mint 170 ezer címről van szó, amelynek nagyjából kétharmada non-fiction, egyharmada pedig szépirodalom. Az elképesztő szövegmennyiséget a Book3 nevű adattárba táplálták be, amelyen több MI-modell is edződött, például a Meta LLaMA nevű szöveg alapú programja is edződött. A cikk szerint a Book3-at emellett felhasználták a BloombergGPT, az EleutherAI’s GPT-J, és sejthetően más modellek fejlesztéséhez is. A listán egyaránt szerepelnek nagy és kisebb kiadók művei, a Penguin Random House-tól például 30 ezer címet tápláltak be a mintába, amit követ a HarperCollins (14 ezer), a Macmillan (7 ezer), majd az Oxford University Press (1800).

Mindez nem sokkal azután került napvilágra, hogy három szerző – Sarah Silverman, Richard Kadrey és Christopher Golden – pert indítottak jogvédett műveik felhasználása miatt a Meta ellen. A mostani elemzés kimutatta, hogy szövegeik valóban részét képezték a Book3-nak. A legismertebb szöveg alapú MI, a ChatGPT fejlesztő OpenAI-t is érték már hasonló vádak. Egy 2020-as, a cég által kiadott tanulmány arra utal, hogy egy nagyjából 300 ezer könyvből álló szövegtesten kupálódhatott a világot az utóbbi egy évben lenyűgöző és pánikba ejtő szoftver.

A Meta nem reagált az Atlantic megkeresésére, míg a Bloomberg elismerte, hogy használták a Book3-t, de fogadkozott, hogy a jövőbeli modellek fejlesztéséhez nem fogják alkalmazni ezt az adatgyűjteményt.

Így halt meg a világ leggazdagabb kalóza

Bartholomew Roberts kapitány 1720 augusztusában támadást intézett egy Bostonból kifutó brit kereskedelmi hajó ellen. A Boston News-Letter tudósítása szerint a kalózok elvették a matrózok pénzét és egyéb értéktárgyait (fegyvereket, szerszámokat és ékszereket), valamint ellopták a hajó ágyúit és puskaporkészletét is. A túlélők arról számoltak be, hogy eközben „az elképzelhető legnagyobb mértékben káromkodtak, átkozódtak és Istent káromolták.” A kalózok tudták, hogy ha elfogják őket, valószínűleg a nyilvános akasztás lesz a sorsuk, de nem sokat törődtek tetteik lehetséges következményeivel. Azt állították, „ha a végzet úgy hozná, hogy egy nagyobb hatalom vagy erő támadná meg őket, melyet nem tudnak legyűrni, egyik pisztolyukkal azonnal tüzet köpnének puskaporukra, és mind együtt, boldogan vonulnának a pokolra.”

Több száz, ha nem éppen több ezer ilyen incidensre került sor ebben, a ma a kalózkodás aranykora néven emlegetett, 60 éves időszakban, amelyben a szervezett kalózkodás virágzott a Karib-tenger, a távol-keleti Kelet-Indiák és az észak-amerikai partok térségében.

Leemage / Corbis / Getty Images Bartholomew Roberts