Csak arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a Louvre-nak nyolcszáz évébe telt, mire a Louvre lett belőle, ahhoz pedig mindössze tíz év kellett, hogy ez a másik Louvre megszülessen Abu Dhabiban
– mondta Jean-Luc Martinez, a legendás párizsi múzeum igazgatója 2017-ben, amikor sokéves csúszás után végre megnyitotta kapuit a Louvre Abu Dhabi. Abban Martineznek mindenképp igaza volt, hogy történelmi léptékben néhány év vagy akár néhány évtized semmiségnek tűnik, hiszen azt sem firtatja már senki, hogy a piramisok, paloták vagy gótikus katedrálisok megnyitó ünnepélye mennyit csúszott az eredeti tervekhez képest. Az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában megépült Louvre pedig több szempontból is történelmi jelentőségűnek tekinthető: egyrészt ez az arab világ első univerzális művészeti múzeuma, másrészt egészen új távlatokat nyitott a francia kulturális terjeszkedésben is, hiszen először történt meg, hogy a világ leglátogatottabb múzeuma bérbe adta a brandjét Franciaországon, sőt, egyből Európán kívülre.
A példátlan együttműködést egy 2007-es államközi megállapodás tette lehetővé, és a franciák persze alaposan megkérték az árát a nagyvonalú gesztusnak: a gazdag Öböl-menti arab ország 400 millió eurót – átszámolva több mint 150 milliárd forintot – fizetett csak azért, hogy harminc évig használhassa a jól csengő Louvre nevet (ezt azóta meghosszabbították tíz évvel, így 2047-ig biztos Louvre Abu Dhabinak hívják majd). A teljes üzlet pedig összességében jócskán meghaladta az egymilliárd eurót, és a névhasználaton túl kiterjedt a műkincskölcsönzésekre, valamint a teljes körű szakmai támogatásra is. Utóbbiakból ráadásul már nemcsak a Louvre veszi ki a részét, de mellette tizenkét további francia kulturális intézmény, köztük olyan nemzetközi rangúak is, mint a Musée d’Orsay, a Pompidou Központ vagy épp a Rodin Múzeum. Nem csoda, hogy az úttörő közel-keleti projektet nagy várakozások előzték meg, ahogy az sem, hogy bőven kapott kritikát, valamint a botrányok sem kerülték el: