Best WordPress Hosting
 

Bős–Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem. Írások az erőműrendszer történetéről és a jogvitáról

„Bős–Nagymaros” fogalommá vált, a növekedésre törő mérnöki mentalitás és a posztindusztriális ökológiai értékrendszer küzdelmének, egyúttal a hatalom és az ellenzék összeütközésének terepeként. Története azonban nem ért véget a rendszerváltással, de még az 1997-es, a hágai Nemzetközi Bíróság által hozott ítélettel sem.

A magyar legújabb kori történelem nem érthető meg a vízlépcsőrendszert körülvevő hazai álláspontok „hullámzása” és a Csehszlovákiával, majd Szlovákiával folytatott vita, ezen belül az 1993–1997 között Hágában zajlott per beható ismerete nélkül.

Ez a hiánypótló könyv az első, amely „Bős–Nagymaros” politikai, jogi és környezetvédelmi elemeit gazdag illusztrációkkal, az ügy teljes eddigi történetét feldolgozva áttekinti. Szerzője 1990 és 2010 között a magyar kormányok nemzetközi jogi szakértőjeként nemcsak közelről követte, hanem befolyásolta is a per, majd a kétoldalú tárgyalások menetét, ezért a nyilvánosságban nem látható folyamatokról is be tud számolni. A kötet újonnan írt, a mai olvasónak szóló nyitó- és zárófejezete, illetve az időrendben közölt korábbi tanulmányok a Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítéletének részletes elemzését adják, választ kínálva arra is, miért képtelen a két állam harmincöt évvel a vita kirobbanása után végre rendezni az ügyet, és miért tűri a magyar kormány a Duna elterelésének folyamatos jogsértését.

Mégis törölték a Meseország mindenkié szerkesztőjének Izrael-ellenes cikkeit az Éva és az InStyle oldalairól

Olvasói panaszok miatt törölte Nagy M. Boldizsár három cikkét az Éva és az InStyle magazin – írja a Media1. Az előbb Dúró Dóra által ledarált, majd a gyermekvédelminek nevezett törvény miatt lefóliázott Meseország mindenkié szerzőjének írásait többen uszítónak találták, köztük a Cyd néven ismert Nemes Dániel is, aki hosszú posztot szentelt a témának. Ezekben nácinak nevezte a szerkesztőt, aki rendszeresen oszt meg zsidóellenes uszító posztokat, amelyek „erősen a büntetőjogi kategória határát súrolják.”

„Épp ezért döbbentem meg, amikor a Marquard Média Magyarország lapjaiban megláttam a tőről metszett náci “írásait”, ahol persze azzal kezdi, hogy természetesen neki a zsidó vallással semmi problémája (pro tip: ilyenkor mindig kötelező, hogy sok zsidó barátja van, de!), csak a kormánnyal, de a zsidók már közel 100 éve is azért érkeztek (!) oda, ahol felmenőik állítólag (!) korábban éltek, hogy lemészároljanak mindenkit, majd átnevezték Palesztina területét Izraelre, amit ezóta hívnak így” – írta.

Nemes egyike volt azoknak, akik a lapokat kiadó Marquard Group Hungaryhez fordult. A kiadó azonban nem találta kifogásolhatónak a tartalmakat, válaszukban azt írták, „a kiadó tiszteletben tartja a szerzői szólás- és sajtószabadsághoz fűződő jogait, és az írás szakmailag megfelelő volt, ezért nem távolítják el azokat”, sőt, ellenvélemény közlésére is lehetőséget adtak Nemesnek, aki nem élt ezzel. Cserébe hosszú véleményt írt saját oldalára, arról, hogy „a nettó náci uszítást” nem az ő dolga helyre tenni.