Best WordPress Hosting
 

Bős–Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem. Írások az erőműrendszer történetéről és a jogvitáról

„Bős–Nagymaros” fogalommá vált, a növekedésre törő mérnöki mentalitás és a posztindusztriális ökológiai értékrendszer küzdelmének, egyúttal a hatalom és az ellenzék összeütközésének terepeként. Története azonban nem ért véget a rendszerváltással, de még az 1997-es, a hágai Nemzetközi Bíróság által hozott ítélettel sem.

A magyar legújabb kori történelem nem érthető meg a vízlépcsőrendszert körülvevő hazai álláspontok „hullámzása” és a Csehszlovákiával, majd Szlovákiával folytatott vita, ezen belül az 1993–1997 között Hágában zajlott per beható ismerete nélkül.

Ez a hiánypótló könyv az első, amely „Bős–Nagymaros” politikai, jogi és környezetvédelmi elemeit gazdag illusztrációkkal, az ügy teljes eddigi történetét feldolgozva áttekinti. Szerzője 1990 és 2010 között a magyar kormányok nemzetközi jogi szakértőjeként nemcsak közelről követte, hanem befolyásolta is a per, majd a kétoldalú tárgyalások menetét, ezért a nyilvánosságban nem látható folyamatokról is be tud számolni. A kötet újonnan írt, a mai olvasónak szóló nyitó- és zárófejezete, illetve az időrendben közölt korábbi tanulmányok a Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítéletének részletes elemzését adják, választ kínálva arra is, miért képtelen a két állam harmincöt évvel a vita kirobbanása után végre rendezni az ügyet, és miért tűri a magyar kormány a Duna elterelésének folyamatos jogsértését.

A Hamász háborús bűncselekményeket követett el, a Gáza elleni izraeli légicsapásokat korai megítélni – mit mond a nemzetközi jog?

Izraelt készületlenül érte a Hamász október 7-ei támadása. A palesztin terroristák a holokauszt óta a legtöbb civil zsidót ölték meg, többet, mint a nyolc évig tartó második intifáda alatt összesen. Válogatás nélküli, könyörtelen gyilkolásba kezdtek – ami után sejteni lehetett, hogy az izraeli válaszcsapás brutális lesz. Blokád alá is vonták a Gázai övezetet: lekapcsolták az áramszolgáltatást, nem engednek be sem élelmiszert, sem üzemanyagot, sőt a Földközi-tenger partján fekvő enklávé északi részének kiürítését is elrendelték. Folyamatosak a civil áldozatokkal járó légicsapások, ám azt egyelőre nem tudjuk, hogy az izraeli hadsereg nagyszabású csapatösszevonásával szárazföldi inváziót készítenek-e elő. Egyes jogvédő szervezetek máris háborús bűncselekmények elkövetésével vádolják a zsidó államot, amit az izraeli vezetés visszautasít. Érvelésük szerint Izraelnek joga van az önvédelemhez, és tagadják, hogy civileket céloznának a légicsapások.

Nem fogjuk elveszteni az emberségünket. Mi nem ők vagyunk

– mondta az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője.

Mi van, ha Ukrajna veszít?

Magyarországon élve a kormányzati reklámkampányoknak köszönhetően valószínűleg már mindenki találkozott azzal a gondolattal, hogy Ukrajnában azonnali békére van szükség, és akkor nemcsak az emberi szenvedések érnek véget egy csapásra, hanem még az infláció is rögtön megfeleződik*Egészen pontosan ezt arra az esetre mondta Orbán Viktor január közepén, ha eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat.. Az viszont új jelenség, hogy a sajtónak névvel vagy név nélkül nyilatkozó nyugati tisztviselők arról elmélkednek, hogy döntő győzelem híján Ukrajnának talán le kellene mondania területekről a békéért (és a NATO-csatlakozás lehetőségéért) cserébe.

Ezzel nem azért érdemes foglalkozni, mert ez hivatalos kormányzati álláspont lenne az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Hanem azért, mert ha továbbra sem tudnak felmutatni az ukránok látványos harctéri sikert, akkor ősszel és télen ezek a hangok jó eséllyel erősödni fognak. De reális-e annak esélye, hogy a Nyugat magára hagyja Ukrajnát, és a katonai-gazdasági segítség csökkentésével belekényszeríti egy előnytelen békeszerződésbe?

Túlzott optimizmus után csalódás

Putyin emberének lelkesedése segíthet rács mögé juttatni az orosz elnököt

Marija Lvova-Belova az orosz mintaanya, aki a lerombolt Mariupolból is szerzett magának egy gyereket, de pont ez mutat rá arra a bűncselekményre, ami rács mögé juttathatja Putyint. Lvova-Belováról korábban már írtunk egy hosszabb portrét, a jelenleg gyermekjogi biztosként tevékenykedő nő az, aki ellen Vlagyimir Putyinnal együtt elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC – International Criminal Court).

Hoffmann Tamás, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a G7-nek elmondta: meglepő volt, hogy egyből Putyin ellen sikerült kiadni az elfogatóparancsot, jellemzően először az alacsonyabb rangú tisztviselők ellen szokott összegyűlni elegendő bizonyíték. Abban, hogy ez mégis megtörténhetett, nagy szerepe volt annak, hogy nyíltan beismerték a háborús bűncselekmények körébe tartozó deportálásokat.

Maria Vlova-Belova a saját Telegram-oldalán köszönte meg Putyinnak, hogy lehetővé tette, hogy örökbe fogadhasson egy kamaszt az elfoglalt Mariupolból. Az orosz propaganda szempontjából egyébként erős PR- lépéssel azonban egyértelművé tette, hogy Putyinnak köze van az elhurcolások engedélyezéséhez, az nem a háta mögött történt.